Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
ről, a vígjátékról Bzólok, sőt ezen belül is arról a vígjátékról, amelyet magam műveltem, tebát az időszerű, a ma élő, úgynevezett aktuális vígjátékról. Túlnyomó részben ugyanis ilyeneket irtam. Ezekből jóval több volt a sikeres, mint az időtálló. De én ezt megelégedéssel mondom. Körülbelül huszonöt saját - tehát nem átdolgozott, nem forditott, nem adaptált - darabom közül megbukott összesen kettő, ami szerintem nagyszerű eredmény. Ötvenen alul egyiket sem játszották, de volt olyan, amelyet százsor vagy kétszázszor is. A siker a szinháznak minden szempontból éltető eleme. Nemcsak az iró - a szinészek, az igazgató, a közönség számára is, természetesen. Ezért én igenis fetisizálom a sikert - bár nem minden siker egyenlő értékű. Lehet sikereket elérni nagyon olcsó dolgokkal, de attól, hogy valaminek sikere van, nem volna szabad, hogy annyira gyanús legyen. - Két bukásának mi volt az oka? - Nagyon nehéz eldönteni, hogy vajon azok a darabok buktak-e meg, melyek leginkább méltók voltak erre. Ez sok tényezőtől függ. Az egyik, A nagy mutatvány cimü a Katona József Szinházban, egyértelműen a szereposztáson bukott meg - most nem szépitem a kézirat gyengéit. A darab lirai vigjátéknak Íródott, s lett belőle egy szatírának felfogott vigjáték Balázs Samuval, holott megbeszéltük, hogy Básti Lajos lesz a főszereplője. Ők ketten - két világ. Nos, igy is elballagott vagy húsz-huszonkétszer, dehát ez már dicstelen dolog volt. A másik bukás a Kalóz volt. 1956-ban a Józaef Attila Szinházban. Azt hiszem, hogy ez nem volt jó darab, bár jó előadás sem volt, a szereplők nem vonzották a nézőket. Többi darabomra azonban nagyon kellemes emlékekkel gondolhatok vissza. Mindenekelőtt azonban meg kell mondanom: engem a színház igazán mélyen sosem izgatott. Nekem a darabirás volt - múlt időben azért beszélek, mert most már valószínűleg nem űzöm tovább - a nagy mulatság. A vigjátékirás nagyon szórakoztatott. Tele voltam mindenféle lelkesedéssel és tervekkel, mindaddig, amig az első előadás után lement a függöny. Aztán már nem igen volt közöm az ügyhöz.
