Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

- Mit mondhat el a színházakkal való kapcsolatáról? - Azt gondolom - s talán a szinházak is tanúsíthatják -, velem nagyon kellemes kapcsolatuk jött létre. Én aoha előre nem tárgyaltam senkivel, nem beszéltem dramaturggal, nem adtam elő témát, nem ültem be "smúzolni" az igazgató szobájába. Nekem megtetszett egy vigjátéki ötlet, azon három hónapig spekuláltam, akkor két hétre leutaztam Szigligetre, s az alatt a két hét alatt elkészült a darab. Gyakran változatlan maradt a kézirat, úgy került szinre, ahogyan megirtam, de előfordult, hogy változtattam rajta. Megirtam, átnyújtottam az igazgatónak, ha nemet mondott, akkor fogtam a kalapom és elmentem, de nem alkudoztam. Azt a huzavonát, amely megkeseríti az iró és a szinhaz viszonyát, a tárgyalást, a megbeszélést, a dramaturgokkal való állandó eszmecserét, ezt én soha nem szerettem, többek közt azért sem, mert nem volt hozzá türelmem. A darabirás nekem nem volt egzisztenciális kérdés, nem kényszeritett rá semmi. Kiéltem a szenvedélyemet, a mulatságot, ami a darab Írásával lezárult. Azt aztán persze már nem állja meg az ember, hogy oda ne adja valakinek. Az esetek nagyobbik részében elfogadták az első helyen, egy másik részében elfogadták máshol. Volt olyan darab, amit csak a negyedik színház vállalt. Legnagyobb sikeremet például, a Különlegea világnapot Simon Zsuzsa rendezte meg, miután egyszer emiitettem a témát. Neki tetszett is a darab, de Ajtay Andor nem volt hajlandó eljátszani egy reakciós professzort. Akkor fogtam, átadtam Fodor Imrének, aki azt mondta, hogy a darab nagyon jó, de ő nem meri vállalni, mert az ellenforradalmi rémületek után túl nyiltszavú. Akkor elküldtem Ladányi Ferinek, aki néhány nap múlva azt mondta: "Tudod, kérlek, már nincs keretem díszletekre és ruhákra, a te darabodban pedig egy díszlet van és kevés ruha." Igy került szinre 1960-ban a Madách Színházban és ment 220-szor. Amikor a Madáchnak már hat sikeres darabot irtam, elküldtem az akkori igazgatónak egy kedvea komédiát. Közölte, hogy nem tetazik neki. "Én a helyedben - mondtam neki -, ha volna egy háziszerzőm, akinek