Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
is nem egyszer hiányzik. - Miért irta ezeket a vígjátékokat? - Mert szeretem a műfajt, szeretek nevetni és nevettetni. Persze a vigjáték útja épp olyan "göröngyös", mint a tragédiáé. Sot, a közönsége jávai megosztottabb. Régi elméletem, hogy a tragédia a demokratikuaabb műfaj és a vigjáték az arisztokratikusabb. A halál mindig mindenkire hat, de mindenki más dolgon nevet. - Miért tartja arisztokratikusabb műfajnak a vigjátékot? - Általában a vígjátékon csak azok kacagnak szivból, akiknek "nem ingük", tehát nem vehetik magukra, vagy azok, akik nem akarják észrevenni, hogy róluk azól, s végül azok, akik valóban nem veszik észre. Akik azonban érintve, sőt sértve érzik magukat, bizonyára nem kacagnak és nem tapsolnak. Miért ne tehetnénk föl, hogy a kritikus is ember és a fentiek közül valamelyik kategóriába tartozik? "Abszolút" nevetésre csak az a bohózat számithat, amely általános emberi szituációkat mutat be olyan derűs-könnyeden, hogy min- . den néző "nagylelkűen" felül tud emelkedni. Magyarán: a társadalmi vigjáték sohasem lehet saját korában osztatlanul népszerű, sőt: később sem mindig, amennyiben az emberi helyzetek, típusok némiképp ismétlődnek. Ki hinné azt, hogy a Revizor előadásain annak idején mindenki és egyformán kacagott? Ki hinné, hogy Molière minden darabját egyformán tapsolta meg minden rétegbeli néző? Ki hinné azt, hogy Arisztophanész vaskos komédiáinak társadalmi-politikai célzásai egyformán népszerűek voltak minden rendű és rangú néző előtt? Nagy naivitás, a színháztörténet és a komédiatörténet nem-ismerete kellene ahhoz, hogy ilyesmiket képzeljünk. Az én vígjátékaim akármilyenek is, nem mindig alkalmazkodnak sem a publikum Ízléséhez, sem egy bizonyos megszokott rendezői gyakorlathoz, a régi szalonvigjátéki stilushoz. Lehet, hogy eljön majd a nagy találkozás. Addigra hátha én is jobbat fogok irni, az izlés is fejlődik. Ne feledjük, a groteszknek nagy hagyományai vannak irodalmunkban. Csokonai klasszikus groteszkje, vagy legalábbis groteszk elemekkel
