Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

ért, mindenki egyért" szelleme, azt hiszem, a színház számára a legideálisabb. Nem hiszek az olyan szinházi életben belső életben -, amelyben a színészek, irók

t rendezők nem tudnak együtt bolondozni, vitatkozni, bohóckodni, örülni, enni, inni, hanem mint holmi hivatalnokok, ki-ki szépen hazamegy, "táskájába tevén" iratait, hóna alá csapva virágait stb. A szinházban az emberek között nem húzódhat láthatatlan üvegfal. Ami a szerzőt illeti: le kell szállnia a "lóról", hiszen a színész nemcsak alkotótársa, hanem barátja is. Ám a szinházvezetés nem tekintheti a szerzőt "mórnak", aki megtette kötelességét és elmehet. Nem, a "mórnak" nem szabad elmennie. A "mór" járjon be a próbákra s szálljon szembe a rendezővel, ha kell, adjon tippet a színészeknek stb. Mert hiszen a rendező nem kér húzásokat, vagy nem húz maga a darabból? Még Shakespeare-ből is. A szerző is ért általában anynyit a szinpadhoz, amennyit a rendező általában az irodalomhoz. Nincs mit egymás szemére vetniük. Ezen kivül: gyakran úgy kérik föl a szerzőt irásra, hogy éreznie kell, most legyen megtisztelve. Ha viszont én kivánom, hogy a szinház "legyen megtisztelve", mindjárt megsértődnek. Nos, itt van a baj. Olykor mindenki fontosabb, mint a szerző. Még a jegyszedő is./Egy - különben kiváló és általam tisztelt - rendező egyszer félig-meddig tréfásan azt mondta nekem: "Feltétlenül akarunk játszani tőled valamit, csak hatalomról és szexről ne legyen benne szó." "Hát egyébkről egyáltalán lehet-e drámát irai?" - kérdeztem nevetve. Tréfáltam, de valójában a legkomolyabban gondoltam ezt. A színdarabnak mindig ez a kettős feszültségi vagy összeütközésbeli tengelye van. A kettő néha annyira egybefonódik, hogy szételemezhetetlen, máskor kicsit különválik, megint máskor csupán az egyik van jelen, de valamilyen formában mindig a kettőről van szó. A Rómeó és Júliában a "szex" van előtérben, de ott lappang a háttérben a hatalom, a két család gyűlölete, valami "öröklöttség" - s ez a hatalom hagyománya -, amelyet rá akarnak kényszeríteni a fiatalokra. A III. Richárdban a hatalom dominál*/ Röviden: nem igazgató-, nem rendező-, nem szinész-, nem szerző-cent-