Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
kával tulajdonképpen kettős. Egyrészt mesterségbeli balfogásokra figyelmeztetik az embert, amire mindenképpen oda kell figyelni. De máaréazt: a kritikának sokkal fontosabb a szerepe, amikor valami új kezdődik. Hogy egy példát mondjak, ami ma már egy kicsit furcsán hangzik, a Tótékat valóságos kis kritikai riadalom fogadta. - Miért? - Egyszerűen nem tudták hová tenni. Azt hiszem, az első magyar groteszk darab volt magyar szinpadon. A groteszk nálunk tulajdonképpen új műfaj volt. Ez az újfajta ábrázolási mód ráadásul a fasizmus témaköréhez tapasztva jelent meg. A Tóték történelemszemlélete szokatlan volt a fülnek, másfelől a jelenhez szóló Ítéletét nem lehetett hozsannázásnak nevezni. - Alighanem a hagyományok hiánya volt a legfőbb oka annak, hogy a groteszk nálunk hosszú ideig nem gyökerezett meg. - A mi egész kulturális életünk a két világháború között, ahogy mondani szokás, megúszta az izmusokat. Déry Tibor, Füst Milán, Kassák és még pár nevet említhetnék: ennyi volt a magyar avantgárdé. Kassák nem irt darabot; Déry izgalmas kísérletei közül pedig csak az óriáscsecsemót játszották el, azt is szegedi amatőrök. Füst Milántól a Madách Szinhaz adott elő néhány müvet - de nem elég hozzáértő módon. A szemléletváltozásokat, az újfajta irói magatartásokat nem ismerték nálunk. A két háború között a Molnár-féle dramaturgia volt az irányadó. Színészeink, színigazgatóink, rendezőink, nagyrabecsült közönségünk mind a mai napig Molnár Ferencbe szerelmesek. Molnár valóban nagyszerűen ismerte a szinpadot, a környezetet, az elhangzott szó értékét, kitűnően tudott egy szituációt végigvezetni, elcsattintani. De megmaradt zseniális mesterembernek. Jól megcsinált darabjai nem szóltak semmiről, nem volt mondanivalójuk. A magyar drámának Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Lakatos László nevéhez fűződő vonala komoly exportcikket, valutaforrást jelentett a Horthy-korszakban. Ettől a hagyománytól nagyon nehéz megszabadulni. Tulaj donkép-