Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
pen a felszabadulás után is ezen az úten indult el a dráma. Például Háy Gyula darabjai is - talán az Isten, császár, parasztot kivéve - Molnár dramaturgiáját követték. Molnár Perencet mint szinpadi örökséget egy kicsit el kellett felejteni, hogy újat tudjunk teremteni. S ez az új meg is született. A mi nemzedékünk után jé néhány tehetséges drámaira sorakozik. Drámairodalmunk pezsgésben van, bár elmondhatnánk ugyanezt színházainkról is! - Ha már'itt tartunk, milyennek látja Íróink és a szinhaz közötti kapcsolatot? - Színházaink alapvető tendenciájának a magyar drámával szembeni őszinte és becsületes aggódást, féltést és segitőszándékot érzem, ami egészséges, jő állapot. Ez azonban nyomban megszűnik, mihelyt valami új jelentkezik. Szinházi struktúránk galvánelektromos idegességgel fogad mindent, ami más, mint a megszokott. Itt vannak például Pilinszky drámái. Senki még azt a fáradságot sem vette, hogy megpróbálja szinpadon elképzelni őket. Persze nehéz. A járt úton mindenesetre nem lehet Pilinszkyhez eljutni. Azért mégis csak akadtak új hangok a magyar színpadokon. Csurka is valami újat próbált. Rettenetes vergődések, megaláztatások árán és azon az áron, hogy két legjobb darabja még nem került igazi szinpadra - de mégis csak befutott. Hernádi Gyula is más, nagyon más, de Pécsett felfigyeltek rá, végre zöld utat kapott. Annak is csak Eörsi István a megmondhatója, hogy milyen viszontagságok árán jutott szinpadra - már amikor jutott. A nehézségek ellenére azonban végre elmondhatjuk, hogy az én nemzedékem jól ismert drámairól mellé fölzárkózott egy fiatal nemzedék, olyan tehetségekkel gazdagodva, mint Sütő András vagy Páskándi Géza, Szakonyi Károly, Kertész Ákos és felzárkózóban vannak már a még fiatalabbak is, ami azt jelenti, hogy a hazai drámairodalom - története folyamán először - felvirágzott és önállósult. Eközben mindenki kapott sebeket. Én például józan észszel képtelen vagyok megérteni, miért kellett Pisti a vérzivatarban cimü darabomat betiltani és a próbatábláról letépsz