Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

- Nem adódtak konfliktusai abból, hogy a színházban sokan beleszólnak a darabjába, sokan bábáskodnak a szinre vitel körül? - Alapvetően közösségi lény vagyok, igy az nekem soha nem okozett problémát. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna néhány vitánk, összekoccanásunk, összeveszésünk, amelyeket kizárólag a munka idegessége szült. De, hogy a dramaturg, rendező, 8zinész, világosító, sugó, diszletező egyaránt kiveszik részüket a munkából, az számomra nagyon természetes és egészséges állapot. - Általában résztvesz a próbákon? - Azt hiszem az irónak nem kell okvetlenül résztvennie. Persze, mihelyt valami zökken, meg kell jelennie. De addig nincs rá különösebb szükség. - A Tóték és a Macskajáték hatalmas nemzetközi sikersorozatot ért meg. Önnek lehetősége nyilt számos produkciót megtekinteni, s a teljesítmények szinvonalat összehasonlítva értékes tapasztalatokra tehetett szert. Kezdjük talán a Totókkal! Milyen lényeges művészi, értelmezésbeli különbségeket lát az egyes külföldi előadások között? - A Tótékát körülbelül húsz országban és isten tudja hány városban játszották. Én ezeknek csak kis részét láttam. Lényegében kétféle értelmezés lehetséges. Az egyik megoldás: milyen volt Magyarország elnyomott korszakában, a sok közül valamelyikben, éa hogyan reagáltunk az elnyomottság vagy kiszolgáltatottság szituációjára. Tehát kuriózum, egy földrajzi-történelmi szituációba helyezve. Vagy pedig az elnyomás és kiszolgáltatottság drámájaként értelmezték, ami már nem magyar specialitás, hiszen az egész világon mindenütt megélték. Tehát a darabot nem mint történelmi, nemzeti produktumot, hanem mint katarzist kiváltó drámai alkotást nézték. A kétféle befogadás közül az iró számára az a jó, amikor ebből a magyar kuriozitásból lehetőleg az általános emberi jelentést is kibogozzák, ahogy ezt Kelet-Európában, s a Szovjetunióban tették. Tovsztogonov például, zseniális leningrádi előadásán az őrnagyot fekete ruhába öltöztette. Szerinte a 7V