Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
rabot a képzelet - vagy, ha úgy tetszik, a gondolat - szférájában életre kelteni. Ez le egy kis lépés volt előre. Ezért szoktam mondani, bogy szinpadi müveim egymásnak szerves követői, leszármazottai. Alapvetőnek és soha el nem hanyagolhatónak csak a szituációt tartom. Ez a dráma bázisa, minden más csak kellék, néha van rá szükség, néha nincs. - Könnyebbséget jelentett, hogy néhány drámájának prózai előzményei voltak? - A dráma szuverén műfaj. Hogy tárgya honnan származik, egy előzőleg megirt regényből, egy történelmi tanulmányból, vagy pedig saját képzeletemből, azt hiszem mindegy. Csak tudjon az ember lehetőleg sokat arról, amiről ir, hogy ki tudja belőle választani azt a keveset, ami drámai. A Pisti a vérzivatarban , majd a Vérrokonok , a Kulcskeresók . s tulajdonképpen a Holtak hallgatása c. darabjaim önálló szinpadi müvek. Ezeknek - az utóbbi esetében, Nemeskürty István könyvét kivéve - nincs prózai hátterük. Már a saját lábukon próbáltak megállni. Drámában gondolkoztam. - Mit jelentett ez? - Ez csak az Írói alapállás néhány fokban való elfordulása. A prózairő intim, de visszhang nélküli, személytelen, absztrakt kapcsolatra van beállitva. Ebből hiányzik a közvetlen megszólítás imperatívusza. Elég sok prózából átirt színdarabom nyomán lassanként észrevettem, hogy a szindarab hatása sokszorosan felülmúlja a próza által kiválthatőt. Egy Írónak az a célja, hogy gondolatait közölje, és ezt a közlést el fogadtassa a nézővel vagy olvasóval. A színházban olyan közlési módot fedeztem fel, mely hatásosabb a prózáénál. Ez olyan, mintha a körzeti orvos az egyik fájdalomcsillapítóról egy másikra tér át, mert úgy érzi, az gyógyitóbb erejű. Számomra a váltás csak ennyit jelent. Még ma sem vagyok igazi drámairó, ha magamat drámairó barátaimmal hasonlítom össze. Az ő számukra a szinházi bemutató mámor, beteljesülés, boldogság, nekem pent annyi izgalom és öröm, mint egy prózai mű. Előnye csak annyi, hogy a hatásfoka jobb.
