Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
színpadon másképpen valósultak meg. Egy-két jelenet felépítése ingatagnak bizonyult, azokat átirtam, ha nem volt befejezve befejeztem, vagy jobb befejezést próbáltam hozzá találni. Sokat dolgoztunk. - A Macskajáték szinpadi változatának mi a története? - Eredetileg szintén filmnovellának íródott, aztán kisregény lett belőle. Később Gyurkó László fölkért, hogy irjak belőle a 25. Szinháznak darabot. Mikor nemet mondtam, nekiült és hárem nap alatt ő készitett a Macskajátékből egy drámai vázlatot; dialogizálta a regényt. Igy kaptam kedvet, hogy drámát csináljak a Macskajátékből . - Miért maradt el a 25. Szinház-beli bemutató? - Kiderült, hogy mivel a társulat fiatal színészekből áll, nem tudják eljátszani. Gyurkó visszaadta a kéziratot, Székely. Gábor pedig elkérte a szolnoki színház számára. Én mégegyszer átirtam, igyekeztem szinpadiasitani, s az első két verzió után - a harmadik került szinre. - Milyen helyet foglal el drámai müvei között a Holtak hallgatása ? Ugy érzem, hogy minden más drámájától különbözik. - Azt hiszem, hogy ez csak a látszat. Az ember, ha már egyszer belekezdett a drámairásba és több drámát irt, valami folyamatosságba kerül. Vagyis lépésenként próbálja ki az újat, tapasztalja ki a rosszat, figyeli meg, hogy erői meddig terjednek, hol tud valamit mondani, hol csuklik el a hangja. Szóval, a darabok mindig egymásból épülnek. Igy például ennek a darabnak a szerkezetbeli előzménye a Pisti a vérzivatarban cimü groteszkem. Először ott próbáltam felcserélni a klaszszikus cselekményvezetést mozaikszerkesztéssel, amely azonban rendkívül átgondolt konstrukciót fed. Ezeket a darabokat, ha mégoly szilánkosoknak látszanak is, vasbetonból szoktam megalapozni. Nem lehet elmozditani többé, amit egyszer beleépítettem. Ugyanezt a szilánkokból épülő technikát próbáltam még tovább fejleszteni vagy javitani a Vérrokonokban . Ebben már nem csupán a cselekményről mondtam le, hanem igyekeztem a szinpadi tér és idő illúzióját is mellőzni, és az egész da-
