Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

KERTÉSZ ÁKOS - Miért ir drámát? - "Hja, oly erő ez rajtam testvér - el nem mondhatom*" Elnézést kérek, amiért Füst Milán idézettel válaszoltam, de szebben úgyse birnám megfogalmazni. Igaz, a kérdés, amelyre Füst Milán IV. Henrikjében az öreg Fülöp ezekkel a szavakkal felel, nem az, hogy "miért irsz drámát?". Fülöp ugyanis nem ir drámát. A kérdés igy hangzik: "Hogy miért nem dögleszted már meg magad?" No, ennyit erről. - Milyennek látja a mai magyar szinházat, mi a véleménye róla? - Ha komolyan venném a kérdést, csak több kötettel tudnék válaszolni. Emellett úgy érzem, nem vagyok illetékes. Előadták három darabomat, megértem egy tucat hazai bemutatót /a külföldiek nem tartoznak ebbe a tárgykörbe/, hat-hét éve sürün előfordulok a szinházak környékén, de ez nem elég ahhoz, hogy ebbe a darázsfészekbe belenyúljak. Annyit mindenesetre elmondanék, hogy szerintem szinházkultúránkból teljesen hiányzik a világszínház progressziv törekvéseit jellemző elkötelezettség, a szenvedélyes elégedetlenség és újat akarás. Mi állandóan ünnepeljük magunkat és elégedettek vagyunk az elért minimális eredményekkel. Már attól is meghatódunk, hogy egyáltalában üzemel egy szinhaz. Nem az extrém, avantgárdé kísérleteket hiányolom. Sőt. Az utóbbi időben egyre kevésbé hiszek az olyan műalkotásokban, művészeti irányzatokban, melyek csak egy szük réteghez szólnak, akár az irodalom, akár a szinhaz, a film vagy a zene területén. Az izgat, hogyan lehetne olyan szinházat teremteni, amely a társadalom minden