Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

rétegéhez, osztályához, különböző korú és izlésü egyedéhez egyformán utat talál. - Véleménye szerint van-e ma Magyarországon a drámairás előtt valamilyen akadály? - Van. És ebben a kérdésben, mint drámákat iró ember talán illetékesebb is vagyok. Mindenekelőtt: az a körülmény /amire olyan nagyon szeretünk hivatkozni/, hogy a mai magyar valóságból hiányoznak az "éles drámai konfliktusok, nem akadály. Ha ez igy van, akkor ez a dráma. Akkor a konfliktusok hiánya és a konfliktusok iránti belső igény közötti konfliktus a dráma. A magyar drámairás tényleges akadályait viszont három csoportra osztanám. - Melyek ezek? - Az első és legfontosabb akadály szinházaink, pontosabban a magyar szinjátszás állapota /lám, akarva-nem akarva kénytelen vagyok az előbb megkerült kérdést is érinteni/. Minden iró, ha bevallja, ha nem, azzal a céllal ir darabot, hogy azt elő is adják, tehát az iró kénytelen a szinház igényeinek megfelelően dolgozni. Minél járatosabb a szakmában, annál inkább. Mármost, ha semmi sincs, ami a szinházakat megcsontosodott eszközeik, elavult játékstílusuk, korszerűtlen szemléletük állandó megújítására kényszerítené, ha egy-egy tehetséges és lelkes rendező egyéni ambiciói megtörnek a szinház belső munkarendjén és munkamorálján, a szinészek hajszoltságán és fáradtságán, a vezetés érdektelenségén és közönyén, a közönség törvényszerű igénytelenségén /hisz a közönségnek nincs összehasonlítási alapja/, akkor ez az állapot visszahat a drámairodalomra is, mert egy közösség drámairodalma mindig olyan, amilyen a szinháza /és nem forditva!/. A dráma nem a drámairó, hanem a szinház kollektiv műhelyében születik, és ennek a kollektívának csak egyik tagja a drámairó, aki nem vonhatja ki magát a szinházi kollektívában uralkodó viszonyok hatása alól még akkor sem, ha látszólag egyedül, az Íróasztal mellett dolgozik. A második akadály, az a bizonyos ősbemutató-szemlélet, amiről már Száraz György is beszélt egy interjúban. Sokszor úgy