Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
ben. Ugy tudom, hogy ma Magyarországon a szinhaz évente, szerényen számitva, négyszáz millió forintba kerül. Ebből az összegből évente ezer lakást lehetne felépíteni, tehát ötezer embert lakáshoz juttatni, egy-egy ötezer főnyi falut, községet alapitani. Ismétlem: a népnek minden évben egy falut lehetne adni csak abból, ami a szinházra megy. Hogy hány helyre megy ilyenformán energia? Nem akarom megnevezni mindazo_ kat a szellemi és művészeti szerveket, amelyektől a magyar, nem módos közönség visszakérdezheti: mit kapok én ebből ténylegesen ? Ha az ilyen négyszáz milliókat átváltom zsömlére, pohár sörre, kirándulásra, motorbiciklire, megkérdezhető: mire tartana inkább igényt a nép? Mert voltaképpen azoknak kellene leginkább visszaadni ezt az összeget, szellemi javakra váltva, akiktől jön: a kétkezi munkásoknak. A világon mindenütt közvetlenül az értelmiség vezeti, ő végzi azt a végrehajtási munkát, ami az állam működtetéséhez" szükséges. A paraszt, a munkás nem szólhat bele, hisz nem ért a könyveléshez, a törvényhozáshoz, neki nem erre van képesitése. De, ettől nem kevesebb. Az, aki csak szántani tud, vagy csak reszelni, semmivel sem kisebb elmebeli képességű, mint az, aki meg tud fogalmazni egy szabályzatot, vagy japán céggel levelez. "Az értelmiség vezeti, körülbelül százötven év óta, majdnem mindenütt a társadalmakat, de ez a vezetőréteg igen sokszor erkölcsi gondolatként is fölvetette, hogy vajon megfelel-e annak a feladatnak, amivel őt "megbizta" ez az alsó réteg. Ismerjük a szólást: a francia forradalom úgy keletkezett, hogy a lakájok odafigyeltek arra, amit a grófok a felvilágosodásról beszéltek. Tehát már magának az uralkodó osztálynak volt kételye. XIV. Lajos csaknem teljes egészében polgári származású, remek értelmiségiekkel dolgozott. Molieretől kezdve Lafontaine-ig az Írógárda, de még a nagy épitészek is "alsó", paraszti és kispolgári származékok voltak. Igy kezdődött meg a lelkiismereti munka is egy nép értelmiségében. A mai szinhaz területén miért nincs elegendő kapcsolat ezekkel az "alsóbb" rétegekkel, amelyektől a négyszáz milli-
