Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

"csomagolni". Ezzel, a a kiváltott feazültaéggel akarom a pszichologizáláat helyettesíteni, a a néző figyelmét lekötni. - Nem gondolt arra, hogy azinpadán - kilépve az abaztrakciók világából - a jelenkor eaeményeit, problémáit is felmutassa; ne áttételesen, hanem direkten fogalmazzon? - De igen, épp most kéazülök egy mai tárgyú darab Írására. Főhősöm valóságos személy, az 1944. július 20-i, Hitler elleni merénylet elfojtója, egy Rémer nevü ezredes, aki ma -is él Münchenben, kereakedőként. A azinmü alaphelyzete, hegy az ezredeat madridi azállodai szobájában két fiatal látogató keresi fel: a fallangista párt egyik titkára - aki szervezete nevében a halálos Ítéletet jött végrehajtani - és egy szélső balos lány, aki viszont köszönetét akarja kifejezni. Mindkettőjük indoka ugyanaz: Európa ma nem lenne baloldali, ha Rémer annak idején hagyja megölni Hitlert. Ebben az esetben ugyanis egy junker kormány azonnal békét kötött volna a Nyugattal, Németország nem szakadt volna ketté, s többek között Magyarországon ma is Horthy vagy utódja kormányozna. A három szereplő között szenvedélyes vita bontakozik ki, érvek és ellenérvek, ellentétes ideológiák csapnak össze... - Ön a pécsi színházzal kialakult kapcsolata ellenére kedvezőtlen helyzetben érezheti magát. Drámáit egyfajta idegenkedés fogadja. - Csökönyös öszvérként megyek a magam útján előre. A prózámat is tulajdonképpen mindig nevették; de ma már nem nevetnek annyian. A Jancaó-féle filmjeimmel kapcsolatban is mindig röhögtek, most már azért nem röhögnek. Meg vagyok győződve róla, hogy a drámáimmal is ez lesz a helyzet. Egy időn túl a nyelvük megszokottá válik és akkor már nem fognak idegenkedni tőlük. A színházaknak velem szemben alapvető problémát jelent, hogy az emberek egyszerűen idegenkednek attól a tipusú dolgozatrendszFrtől, amelyet csinálni próbálok. Az ilyesmit valóban nehezebb megrendezni. Jó néhány színházból kértek már tőlem darabot, elolvasták, aztán zavartan visszaadták. Nem tudták pontosan, hogy mit mondjanak. A számonkérés módjából érzem, hogy mi a baj: a pszichologizáláat, a hiteles jeliemeket ké-