Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
rik mindegyre számon. Most már egyébként mintha kezdene megtörni a jég: Pécsen kivül bemutatták egy-egy müvemet Kecskeméten, a Pesti Színházban, s a gyulai"Várszínházban is. /Igaz, itt Sik Ferenc az igazgató./ A külföldiek is érdeklődnek: a berlini Volksbühne valószínűleg bemutatja a Tolmácsot . Andrzej Wajda pedig megrendezi a Babeuf cimü darabomat. - A magyar dráma és a magyar drómairók helyzetéről mi a véleménye? • - A szinházak nagyon esetlegesen kérik fel az irókat darabirásra. Ha valakinek van irói tehetsége, de a szinházak nem ösztönzik, akkor novellát vagy regényt ir inkább, amelyek teljesen szuverén műfajok, a folyóiratok könnyebben közlik, a kiadók könnyebben kiadják őket. Tehát ahhoz, hogy valaki drámát Írjon, valamilyen kapcsolat kell a színházhoz. Szükséges, hogy a szinhaz felkérje vagy biztassa az irót. Nincs még kiàlakitva a kapcsolatteremtés módszertana: ho yan lehet úgy bemenni egy színházhoz az utcáról, hogy ne nézzék ki dilettánsként az embert, ha még nem publikált. Mindezek ellenére a magyar dráma szerintem nagyon jó helyzetben van. Örkény, Száraz, Csűrka, Szakonyi, Páskándi, Hubay, Kertész, az erdélyiek közül Kocsis, Sütő, egyszóval sokan imak jó drámákat. Tiz drámaíró egy országban, akik a világon bárhol bemutathatok lennének, nem kis szó. " - Milyennek látja a mai magyar szinházkulturát? - Szerintem meglehetősen alacsony színvonalú. Ezért természetesen nemcsak a rendezőket lehet okolni, hanem pl. a színészeket, dramaturgokat, szcenikusokat, és sok egyéb körülményt is. Világszinházi mércével még egy-két modemnek, avantgarde-nak tartott vidéki szinházunk is csak igen gyenge vagy legjobb esetben közepes nivójú előadásokat produkál. Problémák forrása az is, hogy a népszínmű és az operett műfaji és színjátszó hagyományai, szemlélete ma is bizonyos fokig jelen van és hat szinházkulturánkban. Nagyon sok mindent kell tennünk, hogy előbbre léphessünk. A feladatok számbavétele nem az én feladatom, nem is értek hozzá. Azt mindenesetre hasznosnak tartanám, ha fiatal szinházi szakembereinket, főiskolai
