Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

HERNÁDI GYULA - Miért ir drámát? - A kérdés nehéz, s lényegében ontológiai: miért él? Drámát azért irok - akárcsak regényt, novellát, néha esszét, s amiért régebben versírással is próbálkoztam -, mert a verbális, nyelvi közlést érzem egyetlen kifejezési, önmegvalósítási lehetőségemnek. Konkrétan: prózámban és filmjeimben kitapasztaltam, hogy van bizonyos érzékem a konstruáláshoz, a dráma pedig feszes szerkezetet kivan. Rájöttem arra ís, hogy elég jól irok dialógust is. Ez a két felismerés vezetett el aztán a par excellence strukturális-dialogikus műfaj, a dráma müveléséhez. - Drámairói pályafutása a Pécsi Nemzeti Színházban indult, legtöbb müvét is itt mutatták be. - A Pécsi Nemzeti SzinházzaÍ való kapcsolatom létrejöttében Czimer Józsefnek, a színház dramaturgjának van oroszlánrésze. 1970-ben megkérdezte, hogy nem volna-e kedvem drámát irni, mert Írásaimban erős drámai lehetőséget vélt felfedezni. Azt mondtam, hogy nincsen kedvem és nem is próbáltam még, de azért elkezdtem az ajánlaton gondolkozni. Akkor Pourier-val és az amerikai Pourier-kommunákkal foglalkoztam, s a témáról novellát vagy regényt akartam irni. A film és a dráma között van valami elemi rokonság; a Jancsóval közösen készített filmjeimben pedig különösen erős és kirajzolt a konstrukció. Ennyiben tehát a filmprodukció rokon az általam drámainak tartott konstrukcióval. Igy hát kitaláltam egy filmszerű drámasztorit: a Falanszter történetét. A megírás néhány hónapig tartott. Kezdetben néhányszor