Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

nyegeti egy és más. Például az, hogy abban, amiben valamikor hittünk, már senki sem hisz a régi biztonsággal. Ilyenkor kap teret a blöffölés, a lopás, a sikkasztás, a cinizmus, a képmutatás, a hit nélkül vállalt közméltóságokkal való visszaélés ás igy tovább. Rendkívül szükség van tehát a közéleti kritikára, arra, hogy minden csaló, szélhámos ás beosztásával viaszaéló tisztviselő megkapja - legalább a színpadon - azt, amit megérdemelne. Ezzel megerősítenénk a nagy tömegekben azt a meggyőződést, hogy igenis lehet az ilyen jelenségek ellen harcolni, nem pedig végzetről van szó, amelybe bele kell nyugodni. S ha a magyar szinpad csak csekély részt vállal a demokratizmus harcából, mindenféle ködös dologgal foglalkozik, vagy jóesetben a hagyományokat ápolgatja, akkor úgy vélem, ezt a fajta azinházat nagyon kritikusan kell szemlélni. FEKETE SÁNDOR /1927 -7 Bemutatott darabjai Őserdei szümpozion, Thália Stúdió, 1970, Gosztovagyis Lakoma két teritékben nyi János Hőség hava. Kollektiv nyomó- Huszonötödik Színház, 1972, zás és Ítélkezés történelmi Mezei Éva bűnügyben Akar-e Ön iró lenni? Thália Stúdió, 1973, Léner Péter Borostyán a vándorszínész Kecskemét, 1973, Turián György