Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

zokra valamilyen módon reagáljon. Ott, más emberek jelenlétében, résztvehet ilyen ügyek szemlélésében, vagy nyitott szinpad esetén akár megvitatásában is. A stúdiószínpad azért vonz, mert erre ad egy kevés lehetőséget. És ha választhatok a között, hogy egy teljesen semmitmondó darabot előadathassak egy nagy színházban, esténként ezer ember előtt, vagy pedig a nézeteimet mondhassam el nyolcvan embernek havonta kétszer, akkor habozás nélkül az utóbbit választom. Hogy a tizenötezer'rettenetesen ügyesen megcsinált hagyományos játék mellé még egyet irjak, ez különösebben nem érdekel. Én azt a formát keresem, vagy kerestem, amely lehetővé teszi, hogy az emberek valamilyen módon erkölcsi, eszmei, politikai kérdésekben is állást foglaljanak. - Milyennek látja a mai magyar drámát? • - A szinhaz nagy korszakaiban mindig a saját koráról beszélt. A mai magyar szinhaz azonban-nagyon-keveset mond a mai Magyarországról. Esetleg jó produkcióban ad egy érdekes Shakespeare-t vagy Molière-t, egy elgondolkoztató Csehovot, vagy egy amerikai márkás darabot. De arról, hogy ma Magyarországon mi van, hogyan élünk, hogyan kormányozzuk ezt az országot, hogyan szeretjük vagy nem szeretjük egymást, mi a formája az egész mai.magyar életnek - amely egy nagy történelmi változás sodrában jött létre -, erről becsületesen, őszintén, a lényegre mutatva ritkán beszél a magyar szinhaz. Pedig ebben a történelmi korban minden feltételünk megvan ahhoz, hogy érdekes szinházat hozzunk létre. Ehhez persze nemcsak objektiv feltételek, hanem irók is kellenek, és hivatalnokok, akik mindezt engedélyezik, megszervezik, biztosit ják, és szinhaz . művészek, akik az igy megirt és engedélyezett darabokat be is mutatják. ÎTa már most, itt már azután valahol meghibásodnak a feltételek. Az irók jelentékeny része egyáltalán nem akar érdemlegeset mondani a mai magyar társadalomról. Részben mert kockázatosnak tartja, részben mert túl van azon, hogy egyáltalában higgyen az irodalomnak, bármilyen erkölcsi, eszmei, nevelő vagy egyáltalán eszméket provokáló hatásában. Javarészt középkorú vagy annál is idő-