Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

sebb, tekintélyes irók művelik a színházat, akik az olyan "gyerekségeken", hogy embereket eszmeileg egyáltalán befolyásolni lehet, javarészt már rég túl vannak, nem hisznek benne. Másodszor, a magyar szinházi élet szervezetében is jórészt egy olyan középkorú vagy annál idősebb nemzedék ül a vezető posztokon, amelyik nagyon kevés hajlamot érez a kockázatvállalásra. Arra még hajlandó, hogy egyik-másik nyugati szinhaz vívmányából valamit átvegyen; de hogy olyan témákat érintsen, amelyekből bonyodalmai lehetnek, amelyek miatt a szinházi vezetés konfliktusba kerülhet a tanácsi apparátussal vagy a minisztériummal, ahhoz nincsenek hajlamai. És itt van még a harmadik feltétel, a hivatal. Egy társadalmi rend, egy kormányzó párt természetesen törekszik valamilyen módon arra, hogy a színházak ne váljanak az államrend felboritásának eszközévé. Ez a hivatal részéről teljesen természetes törekvés. Az iró - ha közügyekben gondolkodik - belátja, hogy a hivatalnak bizonyos kötelezettségei és érdekei vannak, de ő ezeket az érdekeket egyrészt talán szabadabban, oldottabban, másrészt nagyobb távlatban fogja föl. És úgy véli: a rendszer érdekét nem az szolgálja, ha a közönséget ijedten, kapkodva, mindentől el akarják zárni, amiben valami • probléma lehet - mert akkor meghal a szinhaz, elvész a közönség bizalma, megszűnik a közélet, s fáradtság, kedvetlenség, cinizmus, letargia lesz úrrá a társadalmon. A kockázatvállalás teremti meg azt a szellemi élénkséget., frisseséget, a közügyek iránti érdeklődést, ami a közerkölcs biztosításának is bizonyos értelemben feltétele. Egy társadalom tönkremehet úgy is, hogy nem hangzik el semmiféle felforgató eszme: tönkremehet attól, hogy nem hangzik el semmilyen kritika; az agyonbiztositástól, az agyondajkálástól, a gondolatok agyonfegyelmezésétől is válságba kerülhet. Szerencsére, .''agyarországon nem vagyunk ezen a mélyponton. Voltunk már ilyen mélyponton, de most nem vagyunk ott, sőt bizonyos összehasonlítások akár elégedetté is tehetnek bennünket. A mai magyar közéletet - éppen az"elmúlt évtized üdvös liberalizálódás! törekvései után - mégis fe-