Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
jelent meg, Folyosói szümpozion címen. Ekkor Kazimir Károly fölkért arra, hogy csináljak belőle színdarabot a Stúdió számára, de erre nem nagyon hajlottam. Inkább önálló témát ajánlottam neki, az Őserdei szümpoziont, amelynek egyáltalán nincs sok köze a Folyosói szümpozionhoz . A darab eredeti cime Az emberevő komédiája , igy is jelent meg egy füzetben, a Magvető Kiadónál. Lényegében történet-filozófiai paródia ez, Madách, Shakespeare és más szerzők karikirozásával. A verses komédia tárgya - egy önálló cselekmény keretén belül -• az emberiség története. Ugy érzem, hogy ma is ez a legkedvesebb munkám, annak ellenére, hogy a legkevesebb feltűnést talán ez keltette. Szintén eleve szinpadra irtam a Hőség hava cimü produkciót, amelyet a Huszonötödik Szinhaz mutatott be Gyurkó László kezdeményezésére. Mivel azonban a szinhaz a bemutató előtti hetekben nagyon eltökélten igyekezett a darabot eredeti mondanivalójától eltéríteni, némi nézeteltérésekre került sor. Végül egyfajta ultimátumot intéztem a színházhoz, azt kérve, hogy térjenek vissza a darab eredeti mondanivalójához, ellenkező esetben tiltakozom a bemutatás ellen. Kompromisszummal valamit sikerült megmenteni a darabból, de ők is, én is elégedetlenek voltunk. En úgy éreztem, hogy túl sok engedményt tettem, a színház pedig azt gondolhatta, hogy politikai-szándékával ellentétes, vagy attól legalábbis eltérő darabot mutatott be. Igy azután a színház - Haumann Péter távozását felhasználva és erre hivatkozva - le is vette a játékot a műsorról. A 71-72-es Rivaldában egyébként megtalálható a saját szövegem. - Az 1972/73-as évadban önnek három darabját mutatták be. Egyet a Thália Stúdióban, egyet Kecskeméten, egyet pedig a szegedi Egyetemi Szinpadon. - A szegedi bemutató úgy született, hogy eléggé ismertté váltak a Huszonötödik Színházzal folytatott vitáim. Akkor aztán a Szegedi Egyetemi Szinpad vezetője, Paál István - aki akkor még nem volt hivatásos rendező, de tudtam, hogy rendkivül tehetséges és érdekes fiatalember, az új szinházi törekvésekkel bizonyos nemzetközi sikert is aratott - vállal-
