Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
ta, hogy az eredeti darabot mutatja be, az eredeti szándék szerint, vagyis oly módon, hogy a nézői: ne egyszerűen passziv szerepet kapjanak az előadásban, mint különböző nyugati kísérleteknél, vagy ne egyszerűen csak leköpdössék és inzultálják őket, mint a kegyetlen szinház különböző változataiban, hanem szöveges szerepet. Tehát például menet közben kiosztott szövegekkel vettek részt a francia konvent vitáiban. Vagy, ha ez a szöveg nem felelt meg nekik, akkor saját véleményüket mondták. - Szakmailag, tehát dramaturgiailag hogyan oldja meg ezt a nyitott szinházat? Hogyan alkot ,lyan dialógusokat, olyan szövegeket, amelyekbe be lehet kapcsolódni és amelyek ugyanakkor mégis tovább viszik a darabot? - Nagy feladat hárul a főszereplőkre, olyan értelemben, hogy holtpontokon, vagy a vitákba való túlzott belebonyolódás veszélye esetén nekik kell a rögzitett szövegeik alapján tovább vinni az előadást. Maga a cselekmény azzal szolgáltat alapot a vitához és a bekapcsolódáshoz, hogy nagyrészt egy nemzetgyűlésen belül játszódik, ahol vita folyik arról, hogy kiszolgáltassák-e Robespierre-t, vagy sem, majd később arról, hogy kiszolgáltassák-e Robespierre kiszolgáltatóit, vagv sem. Ha föltételezzük, hogy a nézősereg a francia konvent résztvevőiből áll, akkor egy idő után,*ha átérzik ezt a történelmi helyzetet, dönteniük kell: mit csináljanak? A színhely, az akció olyan jellegű, hogy egy kellő műveltséggel rendelkező és vállalkozó szellemű néző, aki érzi, hogy erkölcsileg . döntenie kell, részt is vehet a dologban. A magyar történelemből véve példát: hasonló alapot szolgáltatna például a magyar szabadságharc végnapjaiból egy minisztertanács, amelyet a nézők ismernek, egy, Görgey táborában folytatott vita valamilyen ott előálló döntési helyzetről. - Előfordult-e ebben az előadásban, illetve vitában, hogy valaki olyan véleményt képviselt, amelyre Ön nem számított? - A szövegek alternatívak voltak. Tehát a szinész megkapta az elmondandó főszöveget, de zárójelben, szerzői utasításként, szerepelt a másik verzió arra az esetre, ha a néző nem azt vá-