Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Rendezők - a mai magyar drámáról (interjúrészletek)

bák alatt tette meg bíráló megjegyzéseit, rendkívül éles, humoros és barátságos formában, de érződött bennük a rosszallás és az elégedetlenség. Igyekeztem alaposan átgondolni az ő elemzését és arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyos apró kérdésektől eltekintve változatlanul úgy érzem, a magam színpadi megfogalmazása felel meg jobban az ő mondanivalójának. A premier után - s ez Illyés emberi nagyságára jellemző - minden rossz iz nélkül ismerte el, hogy ezeknek a kérdéseknek megítélésében a szinháznak volt igaza. - Rendezői gyakorlatában általában igényli az iró részvételét, véleménynyilvánítását a próbákon? - Nádasdy Kálmán a főiskolán arra tanitott minket, hogy klasszikusok esetében próbáljuk felidézni a mü keletkezésének pillanatát, mert akkor tudunk meg legtöbbet arról, hogy mit akart a szerző a müvével. Nos, ha ezeket a kérdéseket közvetlenül neki lehet szegezni az élő szerzőnek, ez óriási segítség, és e lehetőség elmulasztása képtelen luxus. - Még abban az esetben is, ha a szerző esetleg nem tud pontosan válaszolni a feltett kérdésekre - hiszen az alkotás folyamata a tudatos és öntudatlan állandó egymásba játszása és keveredése -, vagy ha történetesen tévesen itéli meg saját müvét. Egy valamit határozottan és pontosan tudok: milyen gondolat az, ami a műben izgat, amivel hatni szeretnék a közönségre. Nem bánom, ha minél többen szólnak bele a legapróbb részletkérdésektől kezdve a leglényegesebbekig, minden beleszólás segitség, az előadásról való elképzelést gazdagítja. Ami nem illik bele, az úgyis hatástalanul pattan le. - Végetér-e a rendező és a szerző munkája a bemutatóval? Volt-e arra példa a gyakorlatában, hogy megváltoztattak jeleneteket, vagy valami más lényeges változás történt az előadások során? - A szinházi élet nem igen ad lehetőséget ilyen átdolgozásokra. Egy vidéki színházban, még Pécsett is, egy prózai darab átfutási ideje két, nagyon nagy siker esetén három hónap. Átlagban 22-25-ös szériával számolhatunk, negyven már példátlan siker. Nem igen volt példa arra, hogy a bemutató