Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Rendezők - a mai magyar drámáról (interjúrészletek)

nak érintkezési pontjaink. Ezekkel az Írókkal elbeszélgetünk arról, hogy a jelenlegi magyar társadalomban mivel értenek egyet, vagy mit éreznek sürgősnek és fontosnak, s akkor tulajdonképpen kikristályosodik, hogy milyen problémáról melyik iró tudna a legintenzívebben beszélni. Bár a szinház érdeklődése irányítja az írókkal való kapcsolatot, ez nem jelenti azt, hogy esetleg véletlenül felbukkanó irók, vagy már kész darabok ne találnának utat hozzánk. - Kiket szeretne rendezni? Olyan Írókra is gondolok, akik még nem irtak drámát. • • - Még nem rendeztem Csurkát, Örkényt. Az eddigi szerzők közül úgy gondolom továbbra is segíthetek megfelelő színpadi formát adni Illyés Gyula, Hernádi darabjainak. Ezen túl: Pilinszky például olyan költő, akit kifejezetten színpadra érettnek, Weöres Sándorhoz fogható drámai költőnek tartok. Juhász Ferenc költészetének minden sorában* olyan drámaiság lüktet, hogy az ember egyszerűen nem győzi csodálni, miért nem irt eddig a színháznak. Ki ne felejtsük Mándy Ivánt, Nagy Lászlót. - Pályáján Illyés Gyulának két darabját is rendezhette. - Ezek rendezői pályámon korszakos jelentőségűek voltak. Az első, a Dupla vagy semmi volt, amely a magyar szinház lehetőségeinek új forrásaira döbbentett rá. Felismertem: a korszerű gondolat és a folklór nemhogy nem mondanak egymásnak ellent, hanem éppenséggel feltételezik, igénylik egymást. A második darab az Orfeusz a felvilágban viszont az elvont gondolatok konkrét szinpadi megjelenítésének az iskolája volt. Mindkét darab színre állításának mikéntjét illetően némi ellentét mutatkozott Illyés és az én elképzelésem között. Nem tartottam titokban, a szerző előtt sem, hogy amilyen korszerű és merész ő a gondolatok irodalmi, drámai megfogalmazásában, ugyanolyan korszerű és merész szeretnék lenni én is, a színpadon, mert a megvalósítás merészsége pontosabban fejezi ki Illyés gondolatait. Ő az Orfeusz a felvilágban esetében elutasított bizonyos szinpadi elemeket, amelyeket én adekvátnak éreztem az iró szándékaival. A főpró-