Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Rendezők - a mai magyar drámáról (interjúrészletek)
nálja? Nem összehasonlításképp mondom, de hát a legnagyobb irók a nagy korszakokban - ők is mindig átdolgoztak. Van per8ze olyan mü, ami nem alkalmas átdolgozásra, ehhez nem fér kétség. Nagyon sok iró ugyanakkor megirja a müvét - anélkül, hogy erre kényszerítenek - rádiójátéknak, filmnek is Sőt, olyan iró is van - már szinte túlzás -, aki filmből színdarabot ir. Onnan kell venni a jót, ahol találjuk, és ahol egy téma találkozik a közönségigénnyel. - Kik azok az irók, akik Ízléséhez közel állnak, s ugyan még nem irtak drámát, de szivesen felkérné őket? - Foglalkoztam Mándyval. Egy-két darabját elolvastam, javaslatot is tettem az átdolgozásra. Akkor nagyon barátságosan, de elzárkózott. Én meglehetősen sok irányban keresek, pl. költőket is. Pilinszkynek olvastam a darabjait, nem tudom, hogy lehetne szinpadra állitani őket. Pedig ő nagy költő, de más műfajban dolgozik. Én sok mindent szinpadra tudnék vinni, de ettől én is megtorpantam. Juhász Ferenccel is kerestem az alkotói kapcsolatot, Ízlelgettem, kóstolgattam müveit. De ez is nagyon nehéz. Ők annyira a saját költői világukban élnek, hogy abból nem mozdíthatók ki. Bizonyos műfaj, szinvonal felett már szinte elérhetetlenek az emberek. Szuverén világok, bolygók. - Az iró és rendező közötti kapcsolat milyen konfliktusokat hordoz vagy hordozhat? - A szinházi emberek legalább olyan érzékenyek, mint az irók. Kölcsönös érzékenységről van szó, és sajnos, ilyen szempontból a konfliktusok szinte szükségszerű velejárói a művészi munkának. Nem tudok olyan színháztörténeti korszakról - valószínűleg soha nem is lesz -, amikor a személyi kapcsolatok adott esetben nem romlanak meg és aztán nem javulnak, a sikertől és egymásrautaltságtól függően. De a szin ház minden korban az irót tartotta a legfontosabbnak. Ebből persze nem következik, hogy a színházban nincs szinész, szin házvezető, díszlettervező, jelmeztervező, muzsikus, akik ugyancsak teljes értékű művészeknek tartják magukat. Ezt a lélektani kollektívát összehangolni mindig borzasztó nehéz
