Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

másoktól való kölcsönvevést..• nem könnyen véti el az utat, aki jó kalauzoknak vezérlése után indul, és az óriás vállán ülő gyermek többet lát az óriásnál" /kiemelés tőlünk/. Pszi­chológiailag tehát teljesen hitelesnek éreztük a felkavart lelkű, rég beteg Apáczainak ez általunk kitalált cselekede­tét. A két koldus alakja nemcsak azért kellett, hogy a törté­nelmi eseményeket elmondják, s a központi helyzetet exponál­ják, nem is'csupán keretjátéknak, hanem hogy kiderüljön az a mérhetetlen távolság, információhiány, amely abban a kor­ban a népet - nyilván objektiv körülmények miatt - még az ót ily hevesen képviselő értelmiségitől is elválasztotta. A darab vége tulajdonképpen egy tragédia elhalasztása /Apácza­it csak áthelyezik/, és egy másik tragédia kezdete vagy ta­lán - sejtés szerint - megtörténte is: a koldusokat a "lát­ványra éhesek" meg akarják "lincselni", mert azok -úgymond - elbolonditották őket. Apáczai tragédiája tehát elhalasztott, pillanatnyilag függőben maradt tragédia. Nyelvi archaizálásra /különösebben/ nem törekedtünk, sőt igyekeztünk maibbá tenni a beszédet, persze néhol egy-egy régiesebb nyelvi fordulatot is becsúsztattunk. Azért csele­kedtünk úgy, mert az idők folyamán azt vettük észre, hogy a legszebb archaikus beszéd sem hat ránk úgy, mint az élő. A publikum, ahogy archaikus szöveget hall, inkább hajlamos li­rát sejteni mögötte, mint drámát. Hogy ezt az /elég régen elgondolt/ darabot most irtuk meg, abban egy aktuális cselekmény is ösztönzött: 1972 világszer­te a Könyv Esztendeje: UNESCO javasolta ünnep. Ki érdemelné meg jobban innen, a mi tájainkról, hogy a Könyv világeszten­dejében az időszerűség villanófényénél is emlékezetünkben le­gyen, mint az az ember, aki az első magyar enciklopédia és bölcseleti irónk, egy szegény kálomista Tanár-Széchenyi, aki Comenius és Tolnai Dali tanaival egyetemben új, polgárosul­tabb pedagógiai elveket hirdet, aki a haladó egzakt és termé­szettudományos nevelés és a szó szerint vett KÖZ-oktatás nagy harcosa, akinél abban a korban a még sokáig tudományos

Next

/
Thumbnails
Contents