Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

MARÓTI LAJOS - A darab az ön Giordano Bruno cimü rádiójátéka alapján született. A rádiójátékhoz mi adta az ötletet? - A rádiójáték megírása előtt ösztöndíjasként három hónapig Rómában éltem. Giordano Bruno szobra alatt sétáltam el nap mint nap és óhatatlanul is felnéztem rá, ahogy a Campo del Fiorin végigmentem. Tulajdonképpen egy pici ötletmagja volt az egéaz rádiójátéknak: mi lenne akkor, ha Giordano Bruno találkozhatna Einsteinnel, a Campo dl Fiorin. A természettudományos és filozófiai alapja ennek az lehetett, hogy Giordano Bruno a térrel meg a végtelenséggel küzdött, Albert Einstein pedig a térrel, idővel és ugyancsak a világ nyitottságával vagy zártságával. Einstein müve a modem gondolkodás csodája; kiadtunk egy Einstein-kötetet, amit én szerkesztettem s egy elég terjedelmes tanulmányt is irtam hozzá, Tehát igy adódtak össze ezek a motivumok; jött aztán égy pici kis ötlet, s ebből született a rádiójáték. - Akkor még nem gondolt darabra? - Nem. Ahhoz ez az ötlet kevés lett volna. - Előnynek vagy hátránynak érzi, hogy az Utolsó utáni éjszaka eredetileg rádiójátéknak készült? - A rádióváltozat tulajdonképpen a szinpadon látható mü második része, minimális változtatásokkal. Ez elé kellett tenni valamit. A logikusabb talán az, ha az ember a meglevő részt bontja kétfelé és épiti, gazdagitja tovább, vagy pedig inkább utána ir valamit hozzá. Mindemellett azt hiszem az általam követett út inkább szokatlannak mondható, mint puszta trükknek. Szinpadi müvet irni sem igy, sem úgy nem könnyű;