Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

KERTÉSZ ÁKOS - A Névnapot eredetileg tévéjátéknak szántam, de nem fogadták el. Ebből az anyagból irtam aztán az elbeszélést /kisregényt/, ami az Uj írásban megjelent. Itt olvasta először Berényi Gábor, aki meglátta benne egy szinjáték lehetőségét. Berényi nem csak jó rendező, de kiváló dramaturg is. Nem ismerek még eg;.- szinházi rendezőt, aki olyan intenziven dolgozna együtt az iróval már a szinmü megirásának a periódusában is, mint ő. Iró és rendező ilyen alkotó együttműködésével eddig csak a filmgyártásban találkoztam. Talán ez a filmes módszer tette, hogy az első perctől kezdve jó partnernek éreztük egymást. - Valamilyen klasszikus dramaturgiai eszmény vezette, mikor egy napon és egy helyszinen játszatta a darabot? - Szinpadon valóban szeretem a tér-idő egységet, de nem tartom dogmának. Biztos, hogy ebben is befolyásol egy kicsit a filmes gyakorlat. Térben és időben széthúzódó, történet megelevenitésére - úgy hiszem - alkalmasabb eszköz .lm. /Persze ez sem szentírás./ De a fentieknél is fontosabo tényező, hogy ismerem vagy ismerni vélem a képességeim korlátait. Szinpadon könnyebben mozgok bensőséges, kamara jellegű, a szinészi játékra és nem a szinpadi gépezet mozgására épülő szituációkban. - Részt vett a József Attila Szinhaz próbáin? - A rendelkező próbákon ott voltam, az emlékpróbák egy részét viszont kihagytam, hogy ne zavarja a jelenlétem a munkát. Ilyenkor az épülő szinpadi szituáció sok új ötletet hoz a fölszinre /rendező és szinész részéről egyaránt/, s könnyen