Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

ségnek tartotta. Itt volt tehát a tükörkép. A forradalmi következetesség a forradalom humanizmusával szemben, a "lesz, mert kell" a történelmi tisztánlátással szemben, a jogos indulat a jogos megfontolás ellen és igy tovább és igy tovább. Ez a drámai felállás azonnal elkezdte diktálni a maga dramaturgiáját, de előbb hadd térjek ki egy nagyon fontos kérdésre . Az ellenkező csoda /.../ Illyést - mint észrevettem - már a Tisztáknál erősen vonzotta a Sartre-féle történelmi drámának Az ördög és a jóisten-féle tipusa. Én nem örültem volna neki, ha e felé tartunk. Mint emiitettem, véleményem szerint az adott koron és a drámai gondolaton kivül a harmadik nagyon fontos tényező egy mü dramaturgiájának kialakulásában, az iró egyénisége. Nem itt a helye a kérdésben való elmélyedésnek, de nem hiszem, hogy akárki akármikor akármit akárhogyan meg tud irni /hacsak nem az egyéniség nélküli epigonok, de még az sem ilyen egyszerű/. Megesik, hogy egy irótól olyan messze esik egy másik iró dramaturgiai világa, hogy azt egyszerűen nem is tartja drámának, irodalomnak, a sikerét fel sem tudja fogni. Egyik a másikét blöffnek, az a harmadikét gyermetegnek tartja stb., stb. Ez világirodalmi jelenség. Még kevésbé lehet akárkivel akármit megiratni. A dramaturg nem kis feladata megérteni próbálni az iró egyéniségét és alkalmazkodni hozzá. Éppen ezért esztelenség lett volna már koncepcióban lemondani arról az előnyről, amennyivel Illyés jobb költő, mint Sartre. A filozófiai igényt, azt igen, azt meg kell tartani, azt a konfliktus igényli. Ezért kellett eltérni a Fáklyaláng dramaturgiájától a magasabb általánosítás, a nagyobb elvontság felé. A Fáklyaláng látszatra hasonló drámai szituációjában is két ember küzd az igy vagy úgy döntésért. Ott azonban a döntés egy konkrét történelmi állásfoglalásért folyik két valóságos személy között, akik közül csak az egyiknek van igaza. /Az eredeti cime Tüz-viz volt./ A Testvérekben a küzdelem két igazság között folyik, két elv között, amelyet úgy is fel lehet fogni,