Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

ra sikerült. A drámai gondolat olyan Gergelyt igényelt volna, akiben több van a huszitából, mint a franciskánus barátból. A jelenetben ez nem volt eléggé igy. Ezt tisztáztuk, de Illyés tolla Gergelyen később is elkanyarodott e felé, és a kész darabon, mielőtt Illyés a kezéből kiadta, úgyszólván csak ezt a néhány elkanyarodást, de még mindig ezt kellett javítani. Dehát miről is folytak ezek a beazélgetések? A forradalom és tükre >.../ A kiindulás az volt, hogy az eredeti konfliktust /Dózsa-Zápolyák, a nép-az urak/ meghagyni vagy felújítani a jelenlegi helyzetben történelmi tautológia volna, a forradalmat a drámában nem az ellenségeivel kellene szembeállítani, hanem... Hanem?... Minket, ma, akik megéltük egy népellenes rendszer megbuktatását, sőt láttuk az utána következő bajokat is, láttuk a veszélyét annak, ha a forradalom letesz a következetességéről, nem kisebb veszélyét annak, ha letesz a humanizmusáról, mi ma többet tudunk a forradalomról, mint Dózsáék, bármilyen kor Dózsái, akik előtte vannak a változásnak. Amellett szinte körülfolynak bennünket a forradalom friss marxista és antimarxista, trockista, anarchista és egyéb koncepciói, ezért minket ma sokkal inkább az érdekel, hogy tud szembenézni a forradalom önmagával, saját koncepciójával, saját létjogosultságával. Még azt a kérdéat is fel mertem tenni Illyésnek, hogy vajon mit tehetett volna egy Rajk László 1944-ben, vagy akár Kun Béla 1919-ben, ha tudja a végét. Igy született a beszélgetések során Illyésnek az a döntése, hogy 1514-et önnön tükrében irja meg. A következő kérdés ekkor már magótól adódott: hogy lehet megtalálni ezt a drámai tükörképet? Segítségünkre jött Márki, az első tudományos igénynyel irt Dózsa-monográfia történész irója, akinek könyvét ugyancaak Illyéstől kaptam áttanulmányozáara. Ebben Márki beszámol egy közlésről, amely szerint Dózsa György öccse, Gergely, Cegléd óta egyik alvezére, állitólag tiltakozott a főurak temesvári kivégzése ellen, ezt "még ő is" embertelenig