Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

- Volt. A megjegyzést nem találtam odaillőnek. Meggyőztem a szinészeket, hogy ez egy máa tipusú humor, Ludas Matyiba illő, rádiókabaré atilusú vagy egyéb azellemeaség, amely nem felel meg az elveimnek. Általában azonban az ilyen szöveg roppant kevés volt. Léner Péterrel pedig remekül dolgoztunk együtt. Azt mondhatnám, hogy az együttműködés alatt nem volt két perc sem, amikor bármiféle feszültség támadt volna közöttünk. KAZIMIR KÁROLY - Fekete Sándor különleges tehetségű szatirikus iró, akinek minden mondata valami ellen irányul, s minden mondatával valami mellett áll ki. Ez ritkaság. Ezért gondoltam annak idején már a Folyosói szümpozion szinpadra állitására is. Szatirát irni nagyon nehéz, mert a befogadók nagy része érzékenyen reagál. Ma az emberek - s nemcsak a szinházban túl érzékenyek, sértődékenyek. dr. JÓSFAY GYÖRGY - A darabon, legalábbis az itteni dramaturgiai munka értelmében, keveset dolgoztam: inkább megszületése körül bábáskodtam, amig a szinopszisból darab lett. Több munkatárssal együtt az Írónak elmondtam én is az észrevételeimet, gondolataimat, s Fekete ennek alapján is másitott az elképzelésén, meg az első változaton. Ezután a darabot szinpadra bocsátottuk: azért stúdió a stúdió, hogy ott alakuljon ki az előadás. Nem biztos, hogy Fekete Sándor sajátos, kicsit atelier-szerü humora sikert aratott volna a.nagyszínházban, hiszen nem terem estéről estére hétszáz olyan ember, aki ismerné a magyar irodalom különböző titkait. A téma és a végleges forma stúdióra tette alkalmassá a darabot.