Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Az ötlettől a bemutatóig

mégis alázatos munkára. Majd egyszercsak meghallottam, hogy Pós Sándor, aki akkor még a Nemzeti Színház asszisztense volt, készitett egy szinpadi változatot a regényből. Megkerestem őt és kértem, ha a Nemzetiben nem sikerülne a dolog, feltétlenül jelentkezzék a Vígszínháznál. Több hónapos szünet után Pős Sándor megkeresett azzal, hogy a Nemzeti Szinhaz nem reflektál a darabra. Ekkor kezdődött meg ezen a különben igen kitűnő dramatizáláson a dramaturgiai munka. Marton Lászlóval a kisregény és a dramatizálás alapos ismeretében elkezdtünk dolgozni, már egy rendezői koncepció alapján. Pós Sándorral megállapodtunk, hogy ő mindig akkor kapcsolódik be a munkába, amikor mi egy résszel elkészültünk, és akkor ő vagy beleszól, javitáaokat kér, vagy pedig jóváhagyja azt, amit mi változtattunk. Déry Tiborral pedig úgy állapodtunk meg, hogy amikor mi tökéletesen színpadképéének találjuk a dramatizálást, akkor mutatjuk meg neki. Tehát őt nem zaklattuk különböző részfeladatok megoldásával. Végül az általunk immár jónak érzett változatot bemutatva három vagy négy helyen változtatáaokat, beírásokat kértünk tőle. Az irónak néhány új mondatot kellett beirni; erre mi természetesen nem vállalkozhattunk, hiszen minden sző, ami a darabban elhangzik, Déryé. Bár ismétlem, kiválóan elgondolt dramatizálásról volt 8zó, mégis sok szinpadi gyakorlatlanságot kellett eltüntetni, illetve kijavitani. Például az első rész végét alakítottuk át, már a zenei anyag és a dalszövegek ismeretében. Azon kivül, mivel a második rész kezdete túl epikus volt, úgy döntöttünk, hogy e rész két jelenetét összemontirozzuk. Ez az előadáson úgy valósult meg, hogy egyidőben a szinpad mindkét oldalán zajlott két különböző jelenet, amely az eredetiben külön, egymás után következett volna. Továbbá, Pós Sándor megtartotta a regény eredeti szerkezetét: a dramatizálás első része csak Józsefről, a második rész csak Eszterről szólt. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy a darab éa igy az előadás is két részre szakadhatott volna. Marton László elképzelése szerint azt az összemontirozást, melyet az előbb egy jeleneten belül