Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

már hat darabja sikert aratott és ad egy hetediket, akkor is eljátszanám, ha nem nagyon tetszik, de végülis ehhez a válaszhoz is jogod van." Elvittem Várkonyihoz. A Vigszinháznak olyan rossz szezonja volt az előző évben, hogy eljátszották. És ment ez a könnyű kis komédia, a Spanyolul tudni kell a Vígszínházban 90-szer. Nagyon kedvesen, mulatságosan adták elő, de ime, ezt is máshol, mint ahová szántam. Lehet, hogy hasznos dolog együttműködni a szinházzal, Mindig azt olvasom, hogy a drámairó az ötlet megszületésétől fogva legyen kapcsolatban a szinházzal. Járjon be a próbákra, szagoljon kuliszszát, ismerje meg a szinpad mozgástörvényeit, vagyis éljen együtt, dobogjon együtt a szive a szinházzal. Lehet, hogy ez igy van jól - én sohasem éreztem szükségét, ezt a módszert nem ismerem, nem tapasztaltam. Én különállóan a színháztól megcsináltam a darabot, mint egy külső bedolgozó. Eljátsszák, nem játsszák - nem izgatott a dolog. Talán épp ezért mindet eljátszották. - Darabjaiban mi izgatta legjobban a mai magyar valóságból? - A vigjátékirót - vagy legalábbis engem - a vigjátéki alapötletek serkentik munkára. Az ilyen természetű ötletek közül mindig abból irtam darabot, amelyik a legközelebb állt a kortárs nézők érdeklődéséhez. Sohasem a mondanivalóhoz kerestem ötletet, hanem az ötlethez mondanivalót. - Mostanában nem irt drámát. Hozzájárult-e ehhez, hogy nem talált megfelelő témát? - Nem, egymagában az, hogy a téma egyre kevesebb, nem volna ok. Hiszen valamit mindig lehet találni. Biztos vagyok ben ne, hogy jobbat már nem irok, mint amilyeneket eddig irtam. 12 évig vezettem a Népszabadságban egy népszerű vasárnapi rovatot, Pardon, egy percre, cimmel. Nagyon szerette a közönség De egyszer elfogott az a tartós meggyőződés, hogy kezdem magam ismételgetni, ennél jobbat már nem tudok, és igy abbahagytam. Igy hagytam abba 1950-ban a kabaréirást is. Nagyon sok kabarédarabot irtam 1945 után a Pódiumnak - nem mindig jókat. Amikor láttam, hogy ebben már nem tudok továbblépni,