Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
érdeklődni a Nemzeti Szinhaz ia. - Második darabja - az Egy király a Népszínház utcából megírásánál mennyire hasznosította A azembesités eredménytelen kritikáit, az előadás tapasztalatait? - Megpróbáltam kamatoztatni eddigi tapaaztalataimat. Egy azinpadi műnek csakis egy dologról kell szólnia! Ha van egy alapötlet, amely érdekes, fontos, és elbir egy egész estét; ha vannak szituációk, érdekes, izgalmas figurák; s ha az ember győzi kedvvel, tehetséggel, s hozzá teszem: szerencsével... akkor létrejöhet a darab. Persze mindez találkozzék még a szinhaz igényeivel is... - Mit akart elmondani ebben a drámájában? - Minden iráaom a mai magyar valóságról szól vagy szeretne szólni. Az Egy király a Nép3zinház utcából hőse egy sete-suta ember, aki közösségivé lett és már nem tud nem az lenni. Bukdácsolva tesze-tuszán, de hittel és őszintén meg akarja alapítani a szövetkezetet, ami persze nem csupán egy órásszövetkezetet jelent. "Nem lehet kiszállni" - erről, s remélhetően többről is szól a darab. - Mi a véleménye a közönség- és a kritikai visszhangról? - A közönség szerette a darabot. Láttam, hallottam, ott voltam. A kritika nem szerette, aminek nem örülök. De, ha forditva történik, minden előadáson egy kicsit meghaltam volna. - Hogyan került a darab a Veszprémi Petőfi Szinházba? - Olyan kacskaringós az élet. A szembesítés eredménytelent a Nemzeti Szinhaz felkérésére irtam, a Madách Szinhaz mutatta be. Az Egy királyt a Madáchnak irtam és a veszprémi szinhaz mutatta be. Ez utóbbi esetben nem tudom okát adni, hogy miért, illetve tudnám, de az ok sok apró részokból tevődik össze, amelyek további apró megfontolásokra hasadhatnak. Hagyjuk. Számomra végül ia az a fontos, hogy előadták. Drámairó nem születik, hanem lesz. És csakis úgy lehet, ha módja van látni a darabját, van tapasztalata, kipróbálhat dolgokat és igy tovább.
