Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
- Ha a Nemzeti Szinhaz nem kéri fel annak idejéü, talán nem is ir drámát? Érzett annak előtte hajlamot a drámaíráshoz? - Nem, soha. Nagyon szerettem a színházat, megszerettem. Azelőtt valóban nem gondoltam rá. - Mi a véleménye a mai magyar szinházról? - Nem szeretem a vitát a magyar szinházról. ROSSZÍZŰ. A szinpad a fantázia végtelen világát, annak összes színhelyét, hősét ábrázolhatja. Számomra egyetlen kritériuma van: kristálytiszta legyen, értsem. Az érthetetlenséggel, manipulációval, applikátummal nem tudok mit kezdeni; mint nézőt nem avat be, nem vonz, indifferens maradok mindvégig. Nem szeretem a rendezői bűvészmutatványokat; az erős rendezőegyéniséget szeretem, aki nem hamisit, nem fed el, hanem értelmez. Tiszta, logikus, élő emberi hősöket teremt. Miről folyik a vita? Minden szinhaz működését az ott dolgozó rendezők tevékenysége szabja meg. Ki-ki érdeklődése, tehetsége, sőt munkabírása szerint választ darabot. Rajongok Ádám Ottó Ot he Hójáért . Kazimir régi és mai T ótékjáért . Horvai Eredeti helyszínéért . Vidéken Zsámbéki, Pethes, Ruszt vagy Paál István /elnézést a meg nem emiitettektől/ szintén remek előadásokat produkál. Nem akarom folytatni a felsorolást, lenne még név és cim is. Ami jó, az Pécsett, Pesten, Győrött meg Debrecenben is jó. Vidéken kisebb az előadásszám. Másként vesznek elő darabot, mások az igények, azt hiszem, ez természetes. A pesti szinházak hagyományo8abbak, előadásaikra olyan nézők váltanak jegyet, akik telve vannak elvárásokkal. Vidéken kisebb kockázattal lehet próbálkozni. Emlékszem, egy időben a mai magyar drámáról is folyt vita. Akkor nem volt magyar dráma. Ma van, ez kétségtelen, de legkevésbé a vita miatt. Nem szeretem, ha ájuldozva és égre meredt szemmel istenitjük a külföldi előadásokat; ha jók, örüljünk; valóban van mit tanulni, érzékelni, tapasztalni. De örüljünk, ha valami itthon is jó! Miért nem ájuldozunk a Macskajátékon ? Az Ubü papán ? Az Állami Áruházon ? Az Egy ülés jegyzőkönyvén ? Tu-
