Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)
Írók a színházban
besités eredménytelen éa Nyulak a ruhatárban cimmel - film is készült? - A regényt, megjelenése után, befejezett dolognak tartottam. Nem nyúzok le egy rókáról több bőrt, egyetlen más regényemet sem adaptáltam más műfajba. Aztán előbb a filmgyárból kerestek meg; ma már magam sem tudom az okát, miért hittem el, hogy anyagomból vigjáték születhet... Azzal érveltek, hogy az általam ábrázolt tragikomikus világból inkább a mulatságos színek az érdekesek. Ráálltam, ahogy mondani szokás, "nagynehezen, első szóra", szerettem volna filmvásznon látni Apukát . Sajnos, nem lett belőle érdekes film. - Milyen a film kapcsolata a regénnyel és a darabbal? - Távoli. Nem is ugyanarról szól. A címszereplő kiválasztása - szerintem - óriási tévedés volt. Másról beszéltünk és megint más elevenedett meg. A magyar filmgyártáara sajnos manapság eléggé jellemző, hogy a rendezők meglehetősen önkényesen bánnak az anyaggal és főleg az Írókkal. Itt most nem a szerzői filmekre gondolok, azokat a rendezők irják, ők csinálják meg. Olyanok amilyenek, tény, hogy a rendező habitusa, izlése eleve megszabja az anyagot. Az irók által irt forgatókönyvek, ha a rendező tökéletesen azonosul velük, kiemelkedően jó eredményhez vezetnek: Galgóczi Pókhálója . Mándy Régi idők focija ... De az irók nem nagyon irnak filmet. Van, akivel iíiostohán bánik a celluloid. Kertész Ákos például sokkal több annál, mint amit megvalósult filmjei mutatnak. Visszatérve a Nyulakra : furcsa eset történt. A filmgyár és a minisz térium által jóváhagyott, már forgatás alatt álló forgatókönyvbe a rendező - tudtom és beleegyezésem nélkül - beleiratot t. üj véget adott, sőt újra irattá a film utolsó egyötödét... Amikor a vetitőben megláttam, döbbenten néztem saját filmemet. Választani kellett, leveszem a nevem a focimról vagy "elviszem a balhét"... Nem szeretem az örök haragot. Az utóbbit választottam. A kritikák, melyek előző filmemet, a Gyula vitéz télen-nyáront egyértelműen dicsérték, most egyértelműen elmarasztaltak. Mit tesz isten, többnyire a film vége miatt... Habár egyéb részeit is birálték... Ekkor kezdett
