Gervai András szerk.: A mai magyar dráma egy évad tükrében - Beszélgetések és interjúk az 1972-73-as évad új magyar bemutatóiról és a mai magyar drámáról (Színházelméleti füzetek 9., Budapest, 1978)

Írók a színházban

POLGÁR ANDRÁS - Miért ir drámát? - Ugy érzem nincs még adekvát műfajom. Próbálkozom. Hiszek a dialógus hallatlan kifejező erejében. A szinhaz az irónak nagyon sokat jelent, hiszen nincs még egy műfaj, ahol ennyire tisztán szólna az irói mondanivaló. Magyarán: azt valósítják meg, ami megiratott. Csak jobban vagy roszszabbul. - Mit tart irói világa legjellemzőbb sajátosságának? - Megpróbálok az élet olyan eseménysorainak, történéseinek, furcsa figuráinak nyomába szegődni, amelyek ábrázolásával - gondolom - kicsit fel lehet rázni a társadalmat. Sok olyan szelete van a valóságnak, amelyről még nem beszéltek, nem irtak. A lumpenproletárság - úgy vélem - ilyen "fehér foltja" társadalmunknak. Ebből a talajból építkezett Vakrepülés

, Tolókocsi

. Apuka cimü regényem, s nagyrészt újabb könyvem, a Próbaidő is. Közel áll Ízlésvilágomhoz a non-f

lotion áramlata, amely műfajt Magyarországon nem nagyon müvelik. Egyre inkább azt érzem, hogy ezen a területen tudok legjobban dolgozni. Ez az izgalmas műfaj persze nem epika. Az acélvázat formálom meg, a szereplők cselekvéssorát, dialógusait. Mostanában megpróbálok egy-egy új formát kitalálni a téma előadásához; igy jöttek létre pl. az Apukában az imitált magnóbeszélgetések, levelek, álhivatalos iratok, a gyakori monológok. A regénybeli monológ hallatlanul izgalmas lehetőség az "itt és most" egyszeriségét adja. - Mi az oka, hogy Apuka cimü regényéből szindarab, A szem-