Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)

Bevezetés

igényelnek is megfelel. A múzeumon belül a gyűjteményekkel foglalkozó muzeológusok a gyűjtési területükbe eső forrásanyag legjobb ismerői: ismerik annak mennyiségét, területi és korszakbeli jelentőségét, hiányosságait és a benne rejlő feldolgozási lehetőségeket. Ennek alapján meg tudják határozni, melyek azok a témák, amelyeket a már meglévő ismeretanyag alapjául maguk is fel tudnak dolgozni, és meg tudják tervezni a céltudatos gyűjtést ahhoz, hogy a múzeumon kivül szervezett kutatógárda egy-egy színháztörténeti téma feldolgozásához a teljes forrásanyag birtokában lehessen. A múzeumon kivüli információ-feltáró munkát végző, szervező és irányitó, valamint az információk nyilvántartását ellátó feladatok elvégzésére a múzeumon belül ki kell alakítani egy technikai középgárdát, amely a Színháztörténeti Adattár később részletesen ismertetett munkaköreit látja el. A múzeum feladatai közé tartozik még, hogy gyűjtött emiékés feldolgozott ismeretanyagát - a népművelés igényeinek figyelembe vételével - kiállítások és népszerű kiadványok formájában a nagyközönség számára nyilvánossá tegye. A Színháztörténeti Múzeum feladatainak alapterületei: 1. a színháztörténeti emlékek gyűjtése, megóvása és tárolása, 2. a színháztörténeti információk feltárása: a/ a belső, gyűjteményi anyag és b/ a múzeumon kivüli anyag feltárásával és feldolgozásával; 3. a feltárt és feldolgozott ismeretek nyilvánossá tétele: a/ a színháztörténeti tudományos részfeladatok megoldásával és publikálásával és b/ kiállítások rendezésével és népszerüsitő kiadványokkal. Ebben a dolgozatban a Színháztörténeti Múzeum feladatainak három alapterülete közül a 2. pont módszertani, azaz muzeológiai kérdéseit szeretnénk tisztázni. Ez a feladatcsoport szoros kapcsolatban van a színháztörténet módszertana szerint a tudományos munka első lépésével: a forrás-információ rend8