Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)

Bevezetés

szer kialakitásárai. A színháztörténeti kutatómunka alsó lépése és egyben alapja, hogy felkutassa és tudományosan rendszerezze azokat a forrás-információkat, amelyekre a tudományos kutatás támaszkodhat* Rendszerezett forrás-információ nélkül lehetetlen tudományos kutatást folytatni és eredményeit rögzíteni. /Rendszerezett forrás-információnak nevezzük a különböző típusú forrásanyagok katalógusait, a színháztörténeti alaptémák szerint szerkesztett bibliográfiát és repertóriumot, amelyek a forrásokról, azok lelőhelyeiről, témájukról információt nyújtanak./ A múzeumi munka és a színháztörténeti kutatás elvi és módszertani összehangolásának gyakorlati eredménye a múzeum közös és egységes Információ-tárolási és -nyilvántartási rendszere, amelyben a múzeum minden gyűjteménye beilleszthető. Ez a rendszer maradéktalanul szolgálja a gyűjtemények teljes és alapos felmérését, illetve ismeretanyagának feltárását. Feltétele az, hogy minden egyes gyűjteményt el kell helyezni a színháztörténeti kutatás forrásrendszerében: a múzeum gyűjteményeinek információ anyaga beleillik a színháztörténet forrástípusainak információ anyagába. Fel kell ismerni a gyűjtemények által nyújtott Ínformáció anyag helyét a színháztörténeti kutatás alapterületében. így feltárható a tartalmi egység a múzeumi munka és a színháztörténeti kutatás között: a magyar színháztörténet megírása nem nélkülözheti a múzeumban felhalmozott primér információ halmazt. S Így kialakul a formai egység is: a később részleteiben ismertetett információ-tárolási és -nyilvántartási rendszer elvi alapját a színháztörténeti kutatási alapterületek képezik. Ez a rendszer az intern /gyűjteményi/ információ anyaggal egységesen az extern /múzeumon kivül gyűjtött/ információ anyagot is hozzáférhetővé teszi a tudományos kutatás számára - mégpedig a lehető legkorszerűbb tudományos módszerek segítségével. 9