Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)

Fényképtár

FÉNYKÉPTÁR A szinházi műalkotás vizuális élménye részben statikus /a szinpadi környezet látványa/, részben dinamikus /a színpadi nozgás, színészi játék látványa/. A színjáték-élmény részben dinamikus megjelenési formájával szemben a színjáték képi ábrázolása túlnyomórészt statikus, a színjáték egyetlen kirsgsdott pillanatát rögzíti. Ennek ellenére a képi ábrázolások rendkívül nagy forrásértékkel bírnak a színháztörténeti kutstásban. /A szinházi műalkotás megörökítésére a legtökéletesebb megoldás a filmfelvétel volna, amely kellő mértékben nem áll jelenleg a kutatás rendelkezésére./ A színháztörténeti kutatás gyakorlatában a színjáték rekonstrukciójához nem rendelkezünk optimális mennyiségű képanyaggal, de lehetőségünk van arra - elsősorban a fényképtár anyagéra támaszkodva hogy kialakitaunk egy logikai összefüggésekre, okozati következtetésekre, vagy egyéb viszonylatok felismerésére alkalmas - bár hiányos - vizuális adatsort, amely beilleszthető a más forrésterületek adataiból kialakított következtetések láncolatába. A legrégibb szinházi vonatkozású képi emlékeink kizárólag képzőművészeti alkotások. A fényképezés feltsléláss és elterjedése új képi forrásanyaggal gazdagította a színháztörténeti kutatást. A múlt század második fslétől kezdve a fénykép, forrásértékét tekintve, kezdte háttérbe szorítani a képzőművészeti alkotásokat. Forrásértéküket tekintve a fényképeknél nem az ábrázolás mikéntje a döntő, hanem az, amit ábrázol. S az a valóságterület, amit ábrázolhat, jóval szélesebb - szinte határtalan 54