Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)

Fényképtár

mint aipit bármely képzőművészeti ág befogni képes. Tehát a fényképnek vagy van, vagy nincs művészi értéke - színháztörténeti forrásértékéből mit sem von le. A fényképtár a színháztörténeti kutatás két alapterületéről, az alkotó személyekről és a produkcióról ad információkat . Az alkotó személ

yekről készült fényképek adatokat nyújtanak a szinházi alkotók: szinészek, rendezők stb. külsejéről; a személyekhez kapcsolódó járulékos fényképanyag /otthonukról, családjukról, más területen végzett munkájukról stb. készült fényképek/ további adatokat szolgáltat a személyről kialakitható képhez. A produkci

óról készült fényképanyag a fényképezés technikai feltételeinek fejlődéséből fakadóan két csoportra osztható: A/ szerepes felvételek. B/ jelenetfotók. A/ Szerepes felvételek azok, amelyek szerepük kosztümjében ábrázolják a szinészeket, de az előadás folyamán kivül. A szerepes felvételek a fényképezés történetének korai szakaszára jellemzők, a fényképész műtermében, esetleg odaszállított diszletfüggöny és kellékek segítségével, az előadás egy pillanatának az illúziójá

t keltve készültek. B/ A .jelenetfotó

k sokkal több ismeretanyaggal szolgálnak a produkciót, azaz az előadás folyamatát vizsgáló történész számára. Ezek a fényképek a szinpadon, próba vagy előadás közben készültek. Az előadás pillanatainak összes vizuális ismérveit őrzik a szinészek színpadi helyzetéről, pillanatnyi mimikájuk, mozdulatuk megőrzésén keresztül a színpad berendezéséig, díszletezéséig. A fényképek gyűjteményi anyagának két alapvető, technikai jellegű megjelenési tipusa van: 1. az elsődlegesen múzeumi értékű eredeti negatí

v-anyag és 2. a pozití

v fényképek. 55