Bódis Mária: A Magyar Színháztörténeti Múzeum információ-tárolásának és nyilvántartásnak módszertana. (Színházelméleti füzetek 8., Budapest, 1978)

A magyar színháztörténet forrásainak tartalmi és formai szempontú megközelítése

A MAGYAR SZÍNHÁZTÖRTÉNET FORRÁSAIN

AX TARTALMI ÉS PORMAI SZEMPONTÚ MEGKÖZELÍTÉSE A azinháztörténész abban a sajátos helyzetben van, hogy a kutatás tárgya, azaz maga a műalkotás, a színházi előadás - ellentétben a többi művészettel - ismeretlen a számára. Tehát legelőször azt kell rekonstruálnia, hogy az adott művészeti ág, a színházművészet egyéb törvényszerűségeit megismerhesse. A azinház komplex művészet, tehát forrásai, emlékei sokfélék. Ezek egyszerű összegezésével még nem kapjuk meg az egésznek, a színházi előadásnak rekonstruált képét, csak megközelíteni tudjuk - 8 ennyivel meg kell elégednünk. Sőt még a megközelítéséhez is a kutatónak bizonyos fokú alkotó képzelőerővel kell rendelkeznie. Az előadás, illetve az előadástipus rekonstrukcióján túl a szinháztörténésznek az előadást az adott szinházüzem vagy társulat egyéb, belső összefüggéseibe kell beillesztenie; a színházat magát pedig történeti folyamatában és azok között a társadalmi, gazdasági, politikai adottságok között kell szemlélnie, amelyben az az adott időben és társadalomban éppen működött. Tekintsük át •» nem a teljesség igényével - a színháztörténet forrásalt az általuk nyújtott Információk szempontjából! A színjáték volt létezéséről, az előadást megalkotó személyi tényezőkről, helyéről, idejéről, vendégjátékokról stb. az alapadatoka

t a színlapok közlik. /Az un. aprónyomtatványok, mint pl. a műsorfüzetek pótolhatják a hiányzó szinlapokat./ Az előadás színpadi kereténe

k vizuális megjelenéséről a 20