Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 1. Előzmények, fogalombeli változások

játékokat írtak, amelyeket a restaurációban ia el lehetett képzelni. A számtalan rokon vonás ellenére azonban a polgárháború eló'tti angol dráma Világa mégis különbözik az ezt követőtől. A dráma által ábrázolt és a szinpadon megjelenő világ belterjessé válásában a két korszak azonos, ám - mint erről szó volt - ez a belterjes világ más-más történelmi-gazdasági-társadalmi szituációba ágyazódott, és ez a kétféle drámai világ különbségit is meghatározna. « legfontosabb különbság ennek következtében az, hogy a társadalmi mérce más az egyik, és más a másik esetében. A Jakab-kori drámákban a libertinus, erkölcsnélküli cinikus hősök még küöncök, s magatartásuk eltér a társadalmi átlagtól, nem tipikusak, A restaurációs drámában a cinikus hősök valójában a társadalomban működő törvényeknek engedelmeskedve teszik ás mondják azt, amit mondanak. Pillanatnyilag csak hipotézisként állithatjuk fel azt, amit később megpróbálunk bizonyitani: a kialakuló polgári társadalom és közvélemény elitélte a szinházat és annak erkölcstelen világát, azonban ennek a polgári társadalomnak az erkölcsi, vallási és elvi álarca mögött /az álarc szó természetesen metaforikus értelmű, hiszen ez idő tájt ezek a másodlagos szférák maguk is valóságért ék Uek voltak, é3 a kial kuló polgári gazdaságot és társadalmat többnyire nem eltakartál:, hanem segitették a kibontakozást/ meghúzódó gazdasági törvényszerűségek valójában a szinhaz és dráma belterjes világa cinizmusának számára létalapot ás lehetőséget biztosítottak. /A polgári gazdaság kibontakozásával - amely Angliában a XVI. század vége óta megkezdődött - a gazdaság vált a társadalmi totalitás nyilvánvaló maghatározójává, ás a polgári élet egészét fokozatosan a gazdasági kategóriák tükrében és viszonyában kellett vizsgálni. Ez a nyiit és őszinte cinizmus /Marx/ Mandeville rendszerében mutatkozott meg először: az erkölcs és mindennapi élet vizsgálatában a gazdaság lett a kizárólagos, egyedüli viszonyítási mérce. Mandeville ugyanazt végezte el, amit később a közgazdaságtanban Ricardo, aki kijelentette, hogy "nagyon fogom saj-