Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága
miatt főleg a másodlagos erkölcsi, vallási stb. kérdésekre vonatkozott. A polgárság gazdasági ügyviteleibe az arisztokrácia viszonylag ritkán szólt bele, s ha kölcsönös kritizálásról, ellenszenvről volt szó, akkor ez mindenekelőtt a művészet és erkölcs szférájára vonatkozott, valamint vallási kérdésekre.' Lee Brutusában az egyik polgár panaszkodik, hogy "Uram, egyik éjszaka egy csapatuk beugrott, betörték az ablakaimat és a feleségemet fogdosták" /ll/l/, s az egész dráma arról szól, hogy az udvar erkölcstelenségei, kicsapongásai jelentik a legfőbb problémát a polgárok szemében, ám alig esik szó arról, hogy a politika, gazdaság stb. szintjén mi megy végbe. Hasonlóképpen két 1672-ben megjelent pamflet cime is ugyanerről tanúskodik: "1. A raezitelen melleknek és vállaknak igaz és ésszerű korholása; 2. Uj instrukciók a fiatalság számára a viselkedést illetően, valamint értekezés a szokások és öltözködés uj újdonságairól, érvekkel a haj puderozása, mezitelen mellek, szápségfoltok vagy tapaszok és más illetlen szokások ellen." Az ellenszenv pusztán morális jellegét bizonyitja Pepys feljegyzése is 1563. március 24-én. Londoni inasok elindultak ledönteni a színhazakat, s közben panaszkodnak, "helytelen, hogy megelégedtek a kis bordélyok lerombolásával és nem indultak el a White-Hall-i nagy bordélyházat lerombolni". A szövegösszefüggés azt is vilá.gossá teszi, hogy a White-Ha 11, azaz a királyi rezidencia azintén "csak" erkölcsi fertőt jelentett, a kicsapongás és szabadosság székhelyét. Az ellentét morális jellegét magában az adott drámairodalomban is felfedezhetjük. Mind a puritánokat, mindpedig szorosabban a kereskedőket elsődlegesen a külsőségek alapján Ítélik el ezek a darabok, noha az erkölcsi kritika nemegyszer a ouritánok látalaoját, mását a munkálkodást és kereskedelmet is 22 , , Verinti. A szinhaz puritaneilenesoege természetesen nem a reS' taurációs kor szülötte. Az Erzsébet-kortól kezdve megjelenik a puritán a színpadon, hogy hol nevetséges, hol nedig félel-