Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

III. A restaurációs tragédia

zis kifejlődését segitik elő - ugyanis a drámákban megjelenő tragikus konfliktusok immanens, öntörvényű, egyszersmind pedig megnyugtató feloldása elképzelhetetlen. A Corneille-drámákkal kapcsolatban ez jelenti -azt a lényeges problémát, aminek következtében ezek a darabok kétarcúak lesznek, valamint a restaurációs tragédiáktól elhatárolódnak. A társadalmi meghatározottság a darabok minden pórusában jelentkezik, s ezáltal ez olyan reális és valós alternatívát jelent, amelynek fényében a szerelem ia társadalmi színezetűvé válik, azaz elsősorban nem az érzékiségre, hanem a kapcsolatok emberi jellegére vonatkozik. Azonban itt következik be a törés, ami az egyének számára tragédiaként jelentkezik, amelyet azonban annak ellenére nem lehet megnyugtatóan áthidalni, hogy minden mozzanat társadalmi színezetű. A társadalmiság mint olyan ugyanis transzcendenssé vált az általa érintett szubjektumok számára, és emiatt sem az antik, sem a renerszánsz értelemben vett tragédia nem jöhetett létre. /Leasengnek - más indokok alapján -, de alapvetően igaza van abban, hogy Corneille darabjai nem tragédiák. Hamburgi dramaturgia, 81. szám./ A hősök integritásukat próbálják megvédeni és megőrizni, s a darabok drámai, művészi lezáratlansága arra utal, hogy a társadalmi és szubjektiv szféra diszharmóniája megszüntethetetlen. Amikor a Cid végén Don Ferrando a következőképpen biztatja Rodrigót: "Hogy a becsület is megkapja, ami jár,/ Majd megsegít karod, idő a a király"

/V/7/ - akkor három olyan tényezőre háritja a drámai megoldást, amelyeknek egyike sem jelenthet drámai és belső, immanens megoldást: sem a kar, sem az idő, sem pedig a király nem képes arra, hogy Rodrigo és Ximena megoldatlan konfliktusát megoldja - erre kizárólagosan az adott világ egészének a szétzúzása adna lehetőséget, ám ennek hiányában a különféle megoldási javaslatok pusztán technikaivá válnak, nem pedig drámaiakká. /Korántsem véletlen, hogy a technikának a későbbi Corneille-darabokban olyannyira megnő a szerepe, mint ahogyan Cid hallgatózását, az infánsnő látogatását Ximenánál, vagy Felix magatartását a Polyeucte-