Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

III. A restaurációs tragédia

széltében-hosszában való szerepeltetése 1660 táján átterjedt Párizsból Londonba; szalagjaikkal és parókájukkal együtt. A nők, akik elárasztják az előadásokat, mint itt is, többé már nem viselik el, ha másról is beszélnek hozzájuk, mint a szerelemről."^ Corneille és a restaurációs dráma különbsége azonban nyilvánvalóvá válik, ha a corneille-i tragédia történelmi meghatározottságát vesszük figyelembe. A gloire ugyanis különböző jelentéssel rendelkezik a két országban, és ennek megfelelően a szerelem fogalma is eltérő. Octave líadal kimutatta, hogy a gloire Corneille drámáiban három területet ölel fel: elemezhető a társadalom szempontjából /amikoris a hős tiszteletet és dicsőséget keres/, a hatalom szempontjából /amikor a hős a háborús vagy szerelmi konfliktusban felül akar kerekedni/, illetve vonatkozhat a valeur-re, értékre, amikor a hős belső törvényhez ragaszkodik.^. A gloire alapvetően társadalmi meghatározottsága dominál mindhárom esetben, s a corneille-i drámák ennek következtében mind az ember társadalmi meghatározottságát elemzik. A hősök cselekedeteinek a politika az alapja, s maga Corneille szerint is a tragédia "valamely államérdeket követel, avagy valamely nemesebb szenvedélyt, mely férfiasabb, mint a szerelem, mint az ambició vagy a bosszú, és amelyben sokkal nagyobb dologtól kell félni, mint egy szerető elvesztése. Beleszövődhet a szerelem, hiszen ebben mindig van valami szépség, és alapjául szolgálhat ezeknek az érdekeknek és másfajta szenvedélyeknek, melyekről beszélek, de második helyet kell ' f 7 elfoglalnia, és amazoknak megadnia az elsőséget".' Az emberi privátszenvedélyek társadalmi meghatározottsága következtében Corneille drámáiban mindig jelen vagy egy olyan stabil mérce, amelyhez minden tettet és megnyilvánulást viszonyítani lehet. Ez a mérce az abszolút hatalom legalitása és eljárásainak jogossága. A tragikus dilemmák nem-tragikus megoldása, valamint a királyok alapvetően nem-drámai beavatkozása /Horatius, Cinna stb./ Almási Miklós szerint a modern antitragikus katar-