Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

I. A RESTAURÁCIÓS DRÁMA rüLSG TÁRSADALMI MEGHATÁROZOTTSÁGA A restaurációs dráma restaurációja a XX. században kezdődött el. A viktoriánus izlést maga mögött hagyva,az 1920-as évek generációja fedezte fel magának a frivolitásban, cinizmusban bővelkedő darabokat, és a restaurációs vigjátékok irán- ti lelkesedés határozott állásfoglalást jelentett. A korabeli beszámolók szerint merészség kellett ahhoz, hogy a szinházak felujitsák a két és fél évszázaddal korábban irt darabokat, s a londoni Lyric Theatre a Hammersrnith-ben a sorozatos bemutatók révén kesztyűt dobott az általános közízlésnek. Részletes elemző munkák kisérték a bemutatókat- - s Nicoll, Dobrée vagy Palmer restaurációs drámát anulinányai hasonló szellemben fogantak. A restauráció restaurációja feltartóztathatatlan lett, s 1938-ban megjelent Malcolm Elwin katalógusa /The Playgoer's Handbook to Restauration Drama/, ami jelzi, hogy e drámatermés egyre erősebben behatolt a közönség tudatába. Sir John Gielgud a 30-as éa 40-es évek fordulóján 471-szer játszotta el Congreve Szerelmet szerelemért /Love for Love/ c. darabjának főszerepét, s a leghíresebb restaurációs vígjátékírók müveit ma már minden évadban uj és uj felújításban láthatja a londoni közönség. Az 1920-as évek reakciója korántsem volt véletlen. Anélkül, hogy részletes párhuzamot vonnánk az angol restauráció és az 1920-as évek közhangulata között, bizonyos analógia mégis magától kínálkozik. A minden mindegy elv, a felelőtlen cinizmus és a kézzelfogható érzákiségbe, mint egyetlen szilárd fogódzóba való kapaszkodás a húszas évekre ugyanannyira jellemző, mint