Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

I. A restaurációs dráma külső társadalmi meghatározottsága

az 1660 utáni időszakra A T. S. Eliot költ era any ékben megjelenő világ, a Virginia Woolf regényekben ábrázolt társaságok, Stephen Spender izgalmas Önéletrajzában bemutatott mindennapi élet egyformán ezt bizonyitja. E szkeptikus közönséget, a talaját vesztett polgári világot Oscar Wilde frivolitása sem elégitette ki kellőképpen, és szükségszerű volt, hogy felfedez*zék azt a drámatermést, amely eddig lappangott, és amelynek legkiválóbb darabjait a viktoriánus kor éppen hogy csak megtűrte. A felszíni párhuzarakeresésen tul azonban nera csupán a szkepticizmusra, az erkölcs elvetésére és a cinizmusra bukkant rá a XX. század. Mindez sokkal inkább burok volt, amelynek mélyén egy összefüggő világ és világlátás

1 rejtőzött. A modern polgári világ kialakulásának kezdetét jelentik ezek az 1660 és kb. 1710 között készült drámák, és csirájában fellelhető itt mindaz a kérdés,"probléma, amivel a polgári világnak előbb vagy utóbb szembe kellett néznie. A XVTI. század világa a korabeli művészet szféráján belül szükségszerűen kitágult, a felszinen megjelenő tendenciák és törvényszerűségek a drámákban plasztikusabbakká és ugyanakkor tipikusabbakká ás felismerhetobbekké váltak. Természetesen az utókor bölcsessége tudja est csupán, és a XVII. század nem sokat törődött azzal, hogy e drámák sgy uj világ készülődését leplezik le. A XIX. század farizeus közerkölcse csupán érezte, hogy ezek a darabok kiraéletlen őszinteséggel tárják fel a polgári világ lán-egét, és természetes reakciója a morális szinezetü megbélyegzés volt. À XX. század száméra tudatossá vált, hogy mit lepleznek le ezek a drámák, és a restaurációs darabok újjáélesztése közvetett kritikát jelentett e világ fölött. Nem feladatunk, hogy e kritika hatékonyságát, őszinteségét megvizsgáljuk. Sokkal fontosabb most a tény: a kifejlett polgári világ felismerte magát e darabokban, vsgy óvatosabban fogalmazva: a XX. század magához közelinek és önnön világával rokonnak érezte a XVII. század második felében készült színmüvek erkölcsét. E drámák vizsgálatának igy elsősorban annyiban van értelme, amennyiben a jelsn összefüggésében elemeszük őket. Legfontosabb feladatunk ezért az, hogy megnJz-