Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

téktelennek tekintve a történelem által létrehozott minőségeket. Mandeville egyik fejtegetése jól megvilágítja a polgári világnak ezt a kezdetektől meglévő és fejlődő tendenciáját: "A kiváncsiak, akik gyakorlottan boncolják az ember láthatatlan részét, megfigyelhetik, hogy minél fennköltebb a szerelem, és.minél mentesebb az érzékiség bármiféle gondolatától, annál hamisabb és annál jobban elfajul becsületes eredetétől és ősi egyszerűségétől... Az ügyes moralisták megtanítottak, hogy mosolyogva győzzük le magunkat, és ha ki nem is irtjuk, legalább oly gondosan titkolj-uk el kedvenc szenvedélyünket, a kéj vágyat, hogy már szinte rá sem ismerünk, ha keblünkben találkozunk vele... Amit szerelemnek nevezünk, az tehát nem eredet, hanem meghamisított vágy, vagy inkább keverék, számos ellentétes szenvedély egynemüvé vált keveréke."

22 A restaurációs komédiában ezt a cinikus és libertinus álláspontot tekinthetjük a legalapvetőbb rétegnek, mivel a kibontakozó polgári világ mozgástörvényét és egyik lényegi tendenciáját mondja ki. A restaurációs dráma libertinizmusának legjellemzőbb darabja Etherege A divatos férfi c. vigjátéka, amely az egész restaurációnak is egyik legkiválóbb, mai napig sikeres színdarabja. A darab hősének, Dorimant-nak, a.kör hirhedt libertinusa, Rochester a mintája, és az önpusztitó libertinust 2 3 Etherege méltó módon örökitette meg a színdarabban. Etherege szindarabja a többi restaurációs vígjátékokhoz hasonlóan a férfi-nő kapcsolatot teszi a bonyodalom forrásává. Araig azonban a nők iránti szenvedély a legtöbb darabban a puszta érzékiség szintjén marad /pl. Horner a Falusi feleségben, akinek célja kizárólag az, hogy minél több nővel fekhessen le/, addig Etherege színdarabjában a főhős szándéka az, hogy a nők révén minél nagyobb hatalomra tegyen szert. A hatalmon itt természetesen nem egyfajta külsőleg megnyilvánuló uralmat kell érteni, hanem a hobbes-i értelemben vett hatalmat: bekebelezést, a másik személyiségének elpusztítását, felőrlését, meg-