Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

Az.egy emberben lévő minőségek zavarják a másikat, és az együttesen létező minőségeket mennyiségileg akarja szétosztani - megérezve, hogy csakis ez lehet kényelmes, illetve az adott világban járható ut. Ugyanennek a drámának a nyitóéneke ugyanerre a minőség-mennyiség különbségre vonatkozik: "Egy buta házassági eskü / amely már régen történt meg / miért kötelezzen bennünket most is/ mikor a szenvedély lehanyatlott? /. Addig szerettük egymást / amig ki nem szerettük magunkat /, de házasságunk meghalt, ha a szenvedély elillant: a kéj késztetett bennünket esküre." A pusztán élvezetre alapuló házasság a korban valóban "divatos házasság" volt - illetve a restaurációs drámán belül az egyedüli lehetőség, ha a házasság nem kizárólagosan a pénzszerzésre irányult. A szerelmet ezek a drámák a puszta szexualitásra redukálták, s ha a szerelem a házasságon belül elképzelhetetlen, akkor ez azt tükrözi, hogy az adott világ lényege szerelemellenes, azaz hiu dolog a restauráció világán belül azt képzelni, hogy a házasságon kivül lehetséges az igazi szerelem

. Az egyének elszigetelődése és etikanélkülisége az élet minden szférájára kiterjed - természetesen ebben a korban csakis a restaurációs dráma alapját képező szük világról van szó -, s ez általában teszi lehetetlenné az emberi, humanizált szerelmet. Ahogyan Vanbrugh Viszszaesésének prwlógusa mondja: "Régebben a nőket csak érdemmel, igazsággal, és kitartó szolgálattal nyerték el, de a szerelmesek manapság szakértőkké váltak, és ritkán várják ki, hogy unalmas formaságokkal közelitsék meg egymást." A szexualitás puszta igénye természetesen elválaszthatatlan az emberi természettől, azonban a restaurációs dráma esetében ez a folyamat kizárólagosan a humanizációs szféra társadalmiasult leépülése kapcsán jelenik meg, és ezért ezekben a drámákban a szexualitás éhségét ugyanúgy lehetetlenség az általános emberi természet bemutatásának tekinteni, mint pl. Sade márki esetében. A szexualitás előtérbe törése egyáltalán nem ösztön, hanem kizárólagosan egy társadalmi tendencia lecsapódása /ésa drámákban megnyilvánuló perverzitásokat is ennek kell te-