Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)

II. A restaurációs komédia - 2. A restaurációs komédia dramaturgiai jellegzetessége

esetén vélhettél volna rendes asszonyoknak bennünket

."/V/4/ Az álarc, a maszk /ami a XVII. század szóhasználatában egyszersmind szajhát is jelentett/ az erkölcsi relativizmust kézzelfogható és objektiv jelenséggé változtatja, és a restaurációs darabok.egyik legkiválóbb ujitása az álarc ilyen jellegű szerepének a bevezetése. Az álarcban megjelenő hősök szabadon beszélhetnek bármit, anélkül, hogy lelepleznék őket, s a cinizmusnak ez az egyszerre őszinte és mégsem vállalt megnyilvánulása okozza azt a kettősséget; ami dramaturgiailag, technikailag kiválóan kiaknázható. A Szerelem az erdőben c. Wycherley darabban pl. van egy jelenet, ahol mindenki álarcban jelenik meg. Mindegyik szereplő tudja, hogy ki a másik, önmagát azonban senki sem tárja fel, és igy szabadon, egyes szám 3. személyben beszélhetnek önmagukról. A struccpolitika dramaturgiai alkalmazása /hiszen mindenki azt hiszi, hogy a sajátját kivéve az összes álarc üvegből van/ nagyszerű komikus jelenetekre ad lehetőséget, közvetve pedig a restaurációs dráma egyik alapvető jellemzőjét tárja fel: az emberek közötti elidegenedett és nem természetes kapcsolatot, amikor a személyek közötti közvetítőrendszerek tömege megszünteti a kapcsolatok személyes jellegét. A maszk dramaturgiai funkciója a komikus szituációk mellett /vagy inkább révén/ az egész intézményesített és eltárgyiasult világ elidegenedésének a bemutatása, természetesen anélkül, hogy ezzel maguk a szereplők tisztában lennének. A maszk ilyen jellegű szerepe csak akkor jelenhet meg, ha a restaurációs dráma egészén kivül helyezkedünk, és egy alapvetően más alapról vesszük szemügyre világát. A feltehető maszk mellett legalább ilyen fontos, mégha konkrét dramaturgiai ezerepét illetően nehezebben felmérhető szerepe van a másikfajta álarcnak, ami tulajdonképpen magával a tettetéssel azonos. Etherege A divatos férfi /The Man of Mode, 1676/ c. darabjában az egyik nő igy szól Dorimanthoz, a restaurációs drámairodalom egyik legcinikusabb hőséhez: "Nem te mondtad, hogy nem kell hitelt adni az arcoknak? Hogy