Földényi F. László: A polgári dramaturgia kialakulása Angliában - A restaurációs dráma (Színházelméleti füzetek 7., Budapest, 1978)
II. A restaurációs komédia - 1. Előzmények, fogalombeli változások
leleménynek a drámaisága is kétségessé válik - legalábbis a shakespeare-i értelemben vett drámaiságról többé nem beszélhetünk. Az Erzsébet-kori drámával szemben a restaurációs dráma /mint ezt kimutattuk/ a nyilvánosság leszűkülésének terméke, és ennyiben semmiképpen sem tekinthette céljának, hogy az adott világ szerves alakitójának és részének tartsa magát. *z adott világ totalitása a tudat számára szétesett, ás amikor a jelenségek összefüggésének látszata megszűnik, akkor az egyes láncszem megragadása sem vezet át a többi láncszemre, és a szellemesség öncélúvá, elszigeteltté válik, és ennyiben a darabok szétesését segiti elő - annak ellenére, hogy a kiváló technikával Íródott vígjátékok ezt a szétesést éppen a technika révén leplezik el. A totalitásra törő gondolkodás absztrakttá válva mit sem tud kezdeni az adott valósággal, az érzékinek megmaradó gondolat pedig Hegel szavaival azt tapasztalja, "hogy lényege sem a tárgyban, sem az énben nincs, s a közvetlenság sem az egyiknek, sem a másiknak a közvetlensége; mert mind a kettőnek .az, amit gondolok, inkább lényegtelen mozzanata, s a tárgy és az én általánosak, bennük az a most és itt és én, amelyet gondolok, nem marad meg, vagyis nincs létük... Megmutatják a most-at , ezt a most-at. Mo st ; miközben megmutatják már nincs is többé; az a most , amely van, más, mint a megmutatott most, s azt látjuk, hogy a most épp az: miközben van, már nincs többé. A most , amint megmutatják nekünk, volt , s ez az igazság; nincs meg neki léte igazsága. Igy mégis igaz az, hogy volt; de ami volt , az tényleg nem való ; nincs léte , pedig j j ————— a létről volt szó." A tudás, amely szellemességgé, vicce degradálódott, képtelen többé átfogni az adott lét konkrét teljességét, Ja a felszíni vonások megragadásánál marad meg. Az ötletszerűen felfogott valóság, a szellemeskedő világlátás a valóság meg-nem-értését bizonyítja, s arra utal, hogy a szubjektum nem hajlandó szerves totalitásként szemlélni a létet. Mivel a szellemeskedő és ötlethajhászó gondolkodásmód mögött ott áll a polgári lét valósága, ezért megpróbál mindent bekebelezni, és - mint ahogyan jóval később Daumier ragyogóan vette
